Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Szűcs László emlékezése a Király Színház két premierjére. Buenos Aires, 1971 (részletek)
Igen jó színházi politikának bizonyult ez, mert a premierig a közönséget jobban érdekelte a Kék Duna sorsa, mint a világban lezajló vagy előforduló bármely csodálatos, izgalmas vagy félelmetes esemény, lett légyen az akár az osztrák revolúció,5 mely ebben az időben készült kirobbanni vagy a Hitler előretörése.6 [•••] Végre elérkeztünk december 21-éig a főpróba idegeket kizsigerező lázlángos napjához. Mindegyik herkulesi erővel fel volt készülve a harcra. Békeidők óta nem volt olyan túlfűtött kíváncsiság7 a leghíresebb operett iránt sem, mint a Kék Duna iránt. Talán a János vitéz, Szibill, vagy A csárdáskirálynő főpróbasikerét lehetett volna összehasonlítani a Kék Duna főpróbájával. Nem volt olyan megátalkodott, savanyú májú kritikus sem, ki csak egy hibát találó szót is leírt volna az operett alkotása vagy prezentálása ellen. Kimondottan szereplő ellen sem volt kifogás. A víg özvegy óta ilyen operettsiker még nem volt.8 Ha egy színházvilágot meghódító sikert még fokozni lehet, az talán a Kék Duna premierje volt. Az ősbemutató közönsége, mely a minisztériumok és a felső tízezer válogatottan meghívott személyei voltak, vetekedett az Opera bármely gálaestjének színvonalával. József főNagypál Béla állította össze a muzsikát. Először Keringő és szerelem címen akarták játszatni az újdonságot, de most megváltoztatták a tervet és Kék Duna címmel próbálják. Az örökké divatos keringőbői tehát operettcím lett.'’ (Színházi Élet, 1933/50, 25.) Majd a Budapest Hírlap 1933. december 12-én kiadott számában a Kék Duna előkészületeiről ezt a kommünikét közölte a Király Színház igazgatósága: „A Király Színház színpadán Tihanyi Vilmos főrendező és Nagypál Béla karnagy vezetésével délelőtt és délután is folynak a próbák a színház karácsonyi újdonságából, a Kék Duna című daljátékból, amelynek hőse Strauss János, a »keringőkirály«. Az ifjú Strauss, akibe szerelmes Jetty Treffz, a Theater an der Wien egykori híres primadonnája, beleszeret egy koblenzi kirándulás alkalmával egy fiatal leányba, akiről azt sem tudja, kicsoda. Később derül csak ki, hogy a leány Natasa orosz nagyhercegnő, akit apja Bécsben neveltet. Strauss Pétervárra is elmegy a leány után, aki viszonozza is a szerelmét, de aztán mégis férjhez megy egy nagyherceghez. Strauss pedig visszatér Bécsbe, ahol kibékül Jettyvel, és feleségül veszi. Bécsben, Pétervárott és Schönbrunnban játszik az új Strauss-daljáték hat képe, és részt vesz az előadásban Korb Flóra balettje is. A címszerepet Szűcs László, az Operaház tenoristája énekli, az ifjú Ferenc Józsefet Uray Tivadar, a Nemzeti Színház művésze játssza, Natasát Dayka Margit, Jettyt Örkényi Franciska, Haslinger impresszáriót, Strauss barátját Rátkai Márton, Olga nagyhercegnőt Sziklai Szeréna, Nikolaj nagyherceget Latabár Árpád, Pável tur- kesztáni herceget Békássy István. Szilágyi Marcsa, Paola Pascal, Fodor Artúr játszanak még fontos szerepet az új Strauss-daljátékban, amelynek bemutatója december 22-én lesz.” Egy héttel később, ugyancsak a Budapesti Hírlap „Strauss-apothezis”-t emleget a bemutatóról szólva - nyilván apoteózist akartak írni... 5 Szűcs László az 1932-ben hatalomra került Engelbert Dollfuß törekvéseire gondol, aki 1933-ban feloszlatta az osztrák parlamentet, betiltotta az osztrák náci pártot, és diktatórikus hatalmat épített ki. 6 Adolf Hitlert 1933. január 30-án nevezték ki birodalmi kancellárrá Németországban. 7 Szűcs László itt alaposan túloz, saját sikerét a legnagyobb magyar operettdiadalokhoz akarta mérni: Kacsoh Pongrác János vitézéhez - Király Színház 1904. november 18. - Jacobi Viktor Sybilljéhez - Király Színház, 1914. február 27. - és Kálmán Imre A csárdáskirálynőjéhez - Király Színház, 1916. november 3. 8 Lehár Ferenc művének bemutatóját 1906. november 27-én rendezték meg a Magyar Színházban. 43
