Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Békássy István vallomása pályájáról. Leányfalu, 1990. október 18.
Békássy István - Áh! Soha! Gajdó Tamás - Vannak, akik ilyesmire emlékeznek vissza. Békássy István - Velem soha nem csinálta. Lehet, hogy van ilyen, sőt biztos, hogy ha állítják, de én nem tapasztaltam. Én csak arra emlékszem, nagyon gyöngéden és nagyon mosolyogva bánt velem mindig. Ha valamit mondott, azt úgy mondta, mintha nem is az apám, hanem a szülőanyám lett volna. Nagy élvezettel működtem a színházában. Tiszteletteljes, udvarias és harmonikus légkörben. És bátorsága határtalan volt. Azt nem tudom megállapítani, és ez tényleg egy magán megjegyzés, hogy azért volt bátor, mert ennyire bízott magában, vagy azért, mert nem értett eléggé a színházhoz. Nem látott és nem érzett limitet, ha valamit akart, azt megpróbálta keresztülvinni. Úgy nézett az emberre, hogy azt sugallta: ha én mondom neked, biztosan meg tudod tenni. Ez erős pszichológiai támasz, hiszen a bizalom építő erő. És Bárdos tényleg épített. Az volt a rettenetes pechje, hogy felépítette a színészeket, és abban a pillanatban, amikor a színész megállt a maga lábán, jött a Vígszínház, és ellopták tőle. Kivétel nélkül mindenkivel ez történt. Aki végig ott maradt nála, kisebb művészi értéket képviselt, mint akit elloptak tőle. Például Páger,77 Jávor, Ráday, Bulla, Mezei Mária. Ezeket mind elvitték tőle. Gajdó Tamás - Gellért Lajos milyen színész volt? Ő ott maradt nála. Békássy István - Gellért Lajos furcsa, érdekes és nagy egyéniség, mint ahogyan Baló Elemér78 is az volt. Csak azért jutott eszembe Baló, mert Gellért és Baló között van valami rokonság. Nem családi, hanem karakterben. Mind a kettő ideges színész. Amikor azt mondom, ideges, az nem azt jelenti, hogy hisztériásak, hanem a megnyilvánulásuk a karakterben egy idegállapotot, egy idegességet hozott, nyugtalanságot, ami a fellépés értékét támogatta. Ezzel szemben például Góth Sándor és Csortos Gyula abszolút nyugalmat képviseltek, Hegedűs Gyula79 pedig kimondhatatlan biztonsággal lépett fel. Emezek izgágábbak voltak, feszült idegállapotban játszottak. 77 Páger Antal (Makó, 1899. jan. 29.-Bp„ 1986. dec. 14.): színész. Első felesége Komár Júlia, második felesége Szilágyi Bea színésznő volt. Műkedvelő előadáson tűnt fel. Pályáját vidéki társulatokban kezdte, majd Budapesten az Andrássy úti Színházban (1931-1932), a Magyar Színházban (1931-1932,1934), a Belvárosi Színházban (1932-1937), a Budai Színkörben (1936) és a Művész Színházban (1937) szerepelt. 1937-1939-ben a Vígszínházban, 1939-ben a Nemzeti Színházban és a Belvárosi Színházban, 1941-1942-ben az Andrássy Színházban, 1943-ban az Új Magyar Színházban lépett fel. 1944 végén elhagyta Magyarországot; 1948-1954 között Argentínában a Magyar Színjátszó Társaság vezetője. 1956 szeptemberében visszatért Budapestre. A Magyar Néphadsereg Színházának, majd a Vígszínháznak volt a tagja. 78 Baló Elemér (Bp„ 1892. dec. 5.-Bp., 1970. ápr. 27.): színész. 1916-ban elvégezte a színiakadémiát, és a frontra került. 1918-ban a Nemzeti Színház tagja lett, majd a Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt elbocsátották. Ezt követően alkalmi társulatokban és kisebb színházakban lépett fel. Leggyakrabban Bárdos Artúr rendezéseiben kapott szerepet. 1945-1961 között a Nemzeti Színházban működött. A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének egyik alapítója, 1945-1948 között alelnöke volt. 79 Hegedűs Gyula (Kéty, 1870. febr. 3.-Bp., 1931. szept. 22.): színész. 1889-1891 között vidéki társulatokban kezdte pályáját. 1894-ben Kolozsvárra szerződött. 1896-ban a Vígszínház tagja lett. 1914-ben a Magyar Színház, 1915-ben a Nemzeti Színház szerződtette. 1916-tól ismét a Vígszínházban, 1926-tól ismét a Magyar Színházban játszott. Pályafutását 1930-1931-ben a Vígszínházban fejezte be. 37
