Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943

5. Viktória - Horváth Böske230

6. du. Tatárjárás; este Egy csók és m[ás] semmi - Horváth Böske 7-én du. Legyen úgy, m[int] régen [volt]; este Sybill - Horváth Böske

BEREGSZÁSZ231

9-én Beszéd. Zimberi[-zombori szépasszony]232 - Neményi L[ilip33

10- én Zimberi[-zombori szépasszony] - Neményi L[ili]

11- én A híd

12- én Neményi megszökött. Viktória h[elyett] Finom család234

230 Horváth Böske nevét nem őrizték meg a lexikonok. Működéséről azonban annyit tudni, hogy 1920-ban végzett a Színészegyesület iskolájában, először a Duna-parti Színházban kapott lehetőséget, majd a Városi Színházban jutott kisebb szerepekhez. 1922-ben az újpesti Blaha Lujza Színház művésze, az 1923-1924-es színi évadban Szegeden, 1924-től a szlovenszkói magyar társulatban, 1928-ban a Royal Orfeumban, 1934- ben Erdélyi Mihály színházaiban, a Józsefvárosban és Pesterzsébeten már primadonna-szerepkörben játszott. 1938-ban az Erzsébetvárosi Színházban lépett fel.

231 Már március közepén beharangozták a társulat érkezését a helyi Kárpátalja című hetilapban: „Iván igazgató régi jó ismerősünk. Az ő nevéhez fűződik kárpátaljai színészet komoly nívóra emelése. Iván Sándor igazgatása alatt kaptunk igazi, a magyar színi kultúra tradíciójának megfelelő előadásokat. A megszállás évei alatt valódi kultúrhivatást teljesített, és anyagi áldozatok árán is nagy társulatot tartott. [...] Éppen a múlt ismertsége alapján a legnagyobb bizalommal fogadjuk új látogatását. Külön garanciája a művészi nívónak, hogy a három legfontosabb pozícióban kipróbált embereit üdvözölhetjük.” Fischer Károly, Nádasy József (drámai hős) és Faragó Ödön főrendező „szintén régi ismerőse Kárpátaljának, melynek közönsége mindig is értékelte művészi kvalitásait." (Április elején jön Beregszászra az Iván féle színtársulat. Kárpátalja, 1940/11,4.)

„A színtársulat művészi vezetője, előmunkása, vezető színésze Faragó Ödön, aki rövid ideig működött előttünk, mert a csehek 1937-ben éppen a beregszászi szezon előtt utasították ki, de arra a két-három estére melegen emlékezünk vissza.” (Április elején kezdi meg előadásait Iván Sándor. Kárpátalja, 1940/12, 3.)

232 A mozi emeleti nagytermében április 9-én, kedden kezdte meg előadásait Iván Sándor színtársulata. A termet át kellett alakítani: ünnepélyesebb külsőt kapott, a nézőtért felemelték, öltözőket alakítottak ki. A megnyitó előadáson a Himnusz elhangzása után Faragó Ödön köszöntötte a közönséget és kérte a támogatásukat. „A társulat mindent megtesz a közönség igényeinek kielégítéséért, és most már csak az a fontos, hogy a közönség kellőképpen honorálja ezt az igyekezetét. A keddi operettbemutató a teljes siker jegyében zajlott le, ugyanígy sikere volt a prózai együttes bemutatkozásának is.” A cikk kimondott célja, hogy a közönséget felhívja a színház pártolására. (Kárpátalja, 1940/15, 3.)

233 Lenhardt Ilona megbetegedett, helyette állandó vendégül Neményi Lili lép fel, „aki Beregszász közönségének régi ismerőse, és a legjobb nevű primadonnák egyike.” (Kárpátalja, 1940/14, 3.)

234 Neményi Lili bizonyára nem tudta tovább elviselni a mostoha körülményeket, a közönség érdektelenségét, az ebből fakadó általános rosszkedvet. Abban sem lehetett biztos, hogy fellépéseiért a kialkudott gázsit kapja meg. „Szökésével” még nehezebb helyzetbe hozta a társulatot, hiszen primadonna híján kénytelenek voltak a prózai repertoárt játszani. Ezek azonban még kevesebb nézőre számíthattak, mint a zenés műfajok - az operettek és daljátékok. Faragó így ír erről egy gépiratos memoárban: „Szoba másnap sem volt, elfoglalta a szobámat a művésznő, nem lett volna semmi baj, ha legalább közönséget csinált volna a vendégszereplése, de még azt sem. Úgy hogy a másnapra hirdetett Viktória előadás előtt egyszerűen összepakolt és elutazott, ott hagyott csapot, papot, Faragót... Hogy miért, máig sem tudom.” (Faragó Ödön visszaemlékezése. 2. Gépirat. 8. OSZK SZT Irattár 48/1)

387