Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943
8- án Trafikos Erzsi[ke]; Földindulás193 Hajnalban Pestre 9- én Katinka 10- én Bubus; Katinka 11- én Bors István194 - ugyanaz 12- án Mégis szép az élet195 13- án Viktória - Lenhardt Ilona196 14- én; 15-én Utolsó tánc,197 Bizánc - ifjúsági előadás] 15- én du. Katinka - Lengyeleknek [?] 16- án Zimberi[-zombori szépasszony] 17- én du. Viktória, este Zimberi[-zombori szépasszony] 18. Katinka - filléres 19. Bizánc198 20. Marica [grófnő] - Levente előadás - Beszéd199 21. Gyümölcs a fán - Telegdy200 22. Bubus 193 Piros ceruzával aláhúzva 194 „A kisszámú, de annál lelkesebb közönség melegen ünnepelte a szereplőket.” (Bars, uo.) 195 „A darab ürességéért kedves zenéje nyújtott kárpótlást.” (Bars, uo.) Az első hét a lévai hetilap szerint nagyobb erkölcsi, művészi siker, mint anyagi. Iván Sándor igazgató „nem az üzletes lelkű színigazgatók sorába tartozik. Megmutatta ezt azzal is, hogy a súlyos közgazdasági viszonyokra való tekintettel most még a helyárakat is leszállította, hogy a közönség minél szélesebb rétegénél lehetővé tegye a színházba járást.” Az újságíró rámutat arra is, hogy ha a zsidótörvények miatt mély depresszióba süllyedt zsidóság - ők alkották a színházba járók többségét - nem látogatja az előadásokat, „mutassa meg a keresztény társadalom, hogy ő még mindég a régi lelkesedéssel tekint fel a magyar színpadra, azzal a határtalan szeretettel, amelyet a húszéves elnyomás váltott ki dacos, büszke leikéből. Igen, adjuk tovább a jelszót: Színházba járni ma is magyar kötelesség!” (Színházba járni ma is magyar kötelesség! Bars, 1939/51., 3.) 196 Lenhardt Ilona Magdolna (1903-1988): hárfaművész és operaénekesnő, a zágrábi opera egykori tagja (majd Budapesten a deklasszálások jóvoltából kávéfőzőnő a Gellért és Pallas Hotelben). Neményi Lili helyett szerződtették a primadonna szerepkörre. „Lenhardt Ilona lévai debüje fényesen sikerült, a közönség melegen, őszinte szeretettel fogadta. Szépen énekel, csengő szopránja különösen a magasabb régióban érvényesül.” (Bars, 1939/51., 4.) 197 „Ez a darab az öregségtől félő asszonyok életét festi frappáns szellemességgel. Az előadás mélyhatású, pompás volt. [...] Faragó Ödön a dolgozó férjet nagy kifejező erővel hozta színre.” (Bars, uo.) 198 „A súlyos dikciójú darabot a megértő közönség lélekzet visszafojtva [sic!] élvezte. [...] Faragó a török követet nagy drámaisággal játszotta meg.” (Bars, 1939/52., 5.) 199 „Szerdán este nagyszerű ünnepi előadásban volt részünk. A színtársulat a lévai leventeegyesület javára zsúfolt ház előtt előadta Kálmán Imre szépséges operettjét, a Marica grófnőt. A minden tekintetben kitűnő előadásnak nagy sikere volt. Sokszor volt már alkalmunk ezt az operettet látni, de a szerdai előadás mégis új volt. Az előadás előtt a zenekar a Himnuszt játszotta el, majd Faragó Ödön nagy hatást keltő beszéddel üdvözölte a közönséget. Beszédében a levente intézmény történelmi jelentőségét méltatta. Magáról az előadásról csak jót írhatunk. Gyönyörű díszletek, kifogástalan rendezés, az együttes egységes játéka a fővárosi színházak nívóján mozgott.” (Bars, uo.) 200 „Csütörtökön Zilahy filozofikus színműve volt műsoron gondos és színvonalas előadásban. Minden szereplője méltán rászolgált a kisszámú közönség annál lelkesebb ovációjára, amellyel elhalmozta őket.” (Bars, uo.) 380
