Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943

RIMASZOMBAT176

4.; 5. Erzsébet- Teljesen üres házak!177

6. Utolsó tánc - Kornéliuszm 7; 8. Mégis szép az élet

9. Ocskay brig[adéros] - Szörényi179

10. Marica [grófnő] - Vida Mária180

12. Trafikos Erzsi[ke]

Belátjuk, hogy nehéz a direkció helyzete is. Most alakult a társulat. Nincsenek egybeszokva, megtanult és begyakorolt színdarabjuk nincs. Mindent elölről kell kezdeni. Itt gyülekeztek és innét mennek. Azért vannak arra kényszerítve, hogy a jobb darabokat ötször is műsorra tűzzék. Igaz, érdeklődés mindig van, de mégsem lehetnek ilyen előadások alkalmával állandóan zsúfolt házak. Biztos, hogy a következő állomáshelyeken már vígabban játszhatnak, mert műsoruk folyton bővül, és idejük is több lesz már az újabb darabok betanulására.” (A színházi szezon vége felé. Sajó Vidék, 1939/43., 2.)

Faragó Ödön sok év távlatából így láttatja ezt az időszakot: „Rozsnyón olyan rosszul ment, hogy négy hét alatt komoly anyagi gondok között ültem. [...] A közönség alig akart felmelegedni, pedig tetszettünk. A zsidó barátaink teljesen hátrahúzódtak, ez érthető volt. Kerültek minden nyilvános mutatkozást.” (Faragó Ödön: Utolsó színigazgatásom epizódjai. 345. OSZK SZT Irattár 48/2)

176 „Jönnek a színészek! Nádassy József titkár már a városban van, a bérletgyűjtéseket már megkezdte. A szezon november 4-én kezdődik a »diadalmas sikert aratott« Erzsébet című operettel. A társulat »művészi erőkből« áll, s minden tekintetben a legteljesebb pártfogást érdemli meg” - harangozta be a Rimaszombatban megjelenő Gömör című független politikai és társadalmi hetilap a társulat érkezését. (Gömör, 1939/44., 3.) És álljon itt még egy idézet a következő számból! Talán ebből is érzékelhető, hogy némely vidéki városi lap fényévnyire hátramaradt a komoly, értékelő kritikákat megjelentető fővárosi lapoktól: „Rimaszombat képe megszínesedett, az egyébként csendes élet vérkeringése felfrissült. A művészet lángjánál felmelegedő lélek szépségekre vágyása újra éled, s a magyar áldozások tüzét parázslóvá éleszti a magyar kötelességteljesítés fujtatójának szelíd szele.” A színészek „életábrázolást adó művészi tudásuk kincseskamráját hozzánk is elhozták.” A rima- szombati szezon „pár hete nekünk szórakoztatóan szép, nekik pedig kenyeret adóan sikeres legyen” - óhajtja a beharangozó. „Meg kell mutatnunk, hogy Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, a magyar színészet dicsősége és örök büszkesége szülővárosának, Rimaszombatnak közönsége ismeri kötelességét, és tudja, mivel tartozik a magyar színészetnek. A társulat kitűnő műsorral jön Rimaszombatba. A repertoár felemeli az összes számottevő operett és prózai újdonságokat.” (ml.: Színház. Gömör, 1939/45., 2.)

177 Bár Huszka Jenő Erzsébet című operettjének előadását az operettegyüttes sikeres bemutatkozásának értékelték, „a megnyitó előadások a közönség részvétlensége miatt úgyszólván mindig negyedházak előtt mentek.” Felvetődik a kérdés: „Mi lesz, ha ez tovább is így megy? Nem kell-e elhallgatni a magyar színpadi szónak, ha a közönség ilyen mostohasággal viseltetik egyik legfőbb kultúrügye iránt? [...] hisszük, hogy az eddigi közöny csak ideiglenes jelenség, s annak egyik okát a hónapokon át fűtetíenül állott színházterem kellően be nem melegedésében véljük megtalálni.” (Színház. Gömör, 1939/46., 8.)

178 Faragó Ödön felléptével a prózai ensemble nyújtott művészi élvezetet. (Gömör, uo.)

179 Rimaszombat visszacsatolása első évfordulójának előestéjén ünnepi díszelőadását tartottak. „Az ünnepségre hozzánk érkezett előkelő vendégek jelenlétében telt ház előtt lefolyt előadást dr. Ragályi Antal hazafias hangú, lelkesedéstől fűtött, értékes, nagy tetszést aratott beszéde vezette be. Ezen előadással a prózai együttes kiválóságának újabb bizonyítékát adta.” (Gömör, 1939/46., 8.)

180 Vida Mária nevét nem tartja nyilván egy színházi lexikon sem. Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, közben énektechnikáját is fejlesztette, mert 1934-ben már mint operaénekest említik a hangversenyhirdetmények. Iván Sándor társulatában mint operettprimadonna szerepelt.

377