Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943

felszerelése, sem ruhatára, sem pedig (saját bevallása szerint) pénze nincsen.” (Kassai Napló 1923. december 22., 2.) Kassa Város Tanácsának kulturális bizottsága nem akarta tétlenül nézni a színház ellehetetlenülését, hiszen sokan úgy vélték, hogy a magyar színjátszás fennmaradása a tét.

Földes a botrány kirobbanását tompítandó kölcsönöket vett fel, hogy a december közepén esedékes fizetéseket ki tudja adni, de január elején ismét fizetésképtelenné vált. „A színháznál dúló rendszertelenséget és kapkodást legjobban jellemzi, hogy a Hattyúlovagból [...] egyetlen próbát tartottak! Utóbbi időben két próba után kerülnek előadásra a darabok. [...] A kétségbeejtő, örökös függő helyzet, anyagi gondok, máról-holnapra való létezés teljesen megöli a színész munkakedvét és idegeit, a rendszertelen beosztás pedig képtelenné teszi számára fizikailag is, hogy egy-egy ráosztott szerepet jól megtanulhasson, azt kidolgozhassa, s megfelelő összjáték keretében mutassa be. Emberfeletti munkát végez a színtársulatnál minden ember, s habár összeroppan bele, eredményt elérni mégse tud. Ezen a helyzeten változtatni kell.” (A színtársulat krónikus válsága. Kassai Napló, 1924. január 5., 3.)

A Kassai Napló 1924. január 9-én már vezércikkében foglalkozik a színház ügyével. A szerző megjelölése nélküli írás a teátrum válságát tágabb összefüggésekben értelmezi, és Jozef Kállayt (1881-1939), a szlovenszkói magyar ügyekért (is) felelős minisztert szólítja meg: „Nem támad fel a miniszter úrban az a belátás, hogy a mai, megegyezésre hajló atmoszférában a megbékélésnek súlyos akadálya lehet ez a krónikus kultúrsérelem?” Másnap, a kulturális bizottság ülésén is a színházi válság került napirendre. A képviselők memorandumot fogalmaztak meg Szlovákia meghatalmazott miniszteréhez, melyben azt kérik, hogy Földestől vonja meg a koncessziót, melyet adjon át a színészekből álló bizottságnak, az ügyek átmeneti vitelére pedig nevezzen ki kormánybiztost. A városi tanács a memorandumot megtárgyalandó, küldöttséget menesztett Pozsonyba, melynek tagjai közé a színészek közül Farkas Pált és Medgyessy Nándort delegálta. Kállay miniszter január 12-én fogadta a kassai deputációt, mely gyakorlati eredmény nélkül tért vissza. A miniszter ragaszkodott hozzá, hogy Földes Dezső igazgató az eredeti terminusig, május 15-ig kitöltse koncesszióját, bár ígéretet tett arra, hogy a panaszokat kivizsgáltatja. Faragó Ödön neve is felröppent a különböző konstellációkban: „Egyes verziók szerint a miniszter Faragó aligazgatói vagy dramaturgi megbízatását emlegette, más híradás szerint állást foglalt Faragó ellen.” (A színházkérdés a miniszter előtt. Kassai Napló, 1924. január 15., 4.) A Slovenska Politika című napilap mindeközben azt fejtegette, hogy a küldöttség Faragó érdekében járt el, és arra a végeredményre jutott, hogy a színházi válságon csak egy intendáns kinevezése segíthet. (A színháznál minden marad a régiben. Kassai Napló, 1924. január 16., 2.)

Közben a fűtetíen színházban január 17-én elmaradt az előadás, mert a zenészek sztrájkba léptek addig, míg járandóságukat meg nem kapják. (A munkabeszüntetés február elején megismétlődött.) A Kassai Napló január 19-i száma ismét vezető helyen foglalkozott a színházzal Állami felügyelet alá helyezik a színházügyet címen. A kultuszminiszter Szlovenszkó összes színháza élére kormánybiztost nevez ki - állítja a cikk, bár, hogy ez valóban megtörtént, annak az év sajtóhíreit áttekintve nem találtuk nyomát. A város, mely az 1923. évre 28.752 cseh koronával támogatta színházát, most is késznek mutatkozott, hogy rendezze a kialakult válságot. A szubvenció terhére világításra 800 koronát, a színház fűtésére négy vagon szenet - 14.000 koronáért - rendeltek meg. A társulat elmaradt - január 15-én esedékes - bére 45.000 koronát tett ki, a város ezt csak az 1924. évi szubvenció terhére volt hajlandó megelőlegezni. Földes igazgató kötelezte magát, hogy az 1924. évre már engedélyezett állami szubvenciót teljes egészében a városi tanács ellenőrzése alá helyezi. Január 25-én megalakult az öt főből álló színházi tanács, melynek a színigazgató mellett két színész és a városi kulturális bizottság két delegáltja volt a tagja. Az ötös bizottság eljárhatott a színház minden - művészeti és pénzügyi - ügyében, határozatait szótöbbséggel hozta. Földesnek ki kellett fizetni a színházat addig terhelő összes adósságot, ezekért a konzorcium nem vállalt felelősséget.

A január 31-i lapszámban a már a Neue Wiener Bühne dramaturgjaként működő, de írásait időről-időre a Kassai Naplóban is megjelentető Ignotus foglalta össze, miért is olyan életbevágó - és nemcsak a szlovákiai magyarságnak - a kassai színház léte vagy nemléte: „De most úgy hallom, ki van mondva a szentencia,

358