Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943
23. Hivatalnok] urak - II. búcsú 24. Napóleon öcsém - III. búcsú 25. Tolonc; Nap és Hold - IV. búcsú 26. Bajadér - utolsó előadás ROZSNYÓ48 27. du.: Hazudik a muzsikaszó; este: Bajadér 28. du.: Bajadér - (elmaradt érdeklődés híján);49 este: Cserebere50 RIMASZOMBAT51 31. Hazudik a muzsikaszó (érdeklődés híján elmaradt)52 Faragó búcsúztatására külön rendezőbizottságot alakított a lelkes színházpártoló kassai közönség. Az ünnepséget az előadás előtt tartották meg a színpadon, így az aznapra kitűzött előadás fél órával előbb kezdődött. A kassai magyarság kulturális egyesületeinek képviselői mondták el Faragót méltató beszédüket, melybe sok keserűség vegyült, hiszen március 17-re kiderült, hogy az újonnan meghirdetett színházi koncessziót nem Faragó nyerte el, így kilenc év után nemcsak ideiglenesen - a szlovák színházi szezon kezdete miatt - kell elhagynia a színházat. A Színpártoló Egyesület nevében Blanár Béla, a Kazinczy Társaság nevében dr. Osváth Gyula, a Keresztény Társadalmi Kör nevében dr. Sziklay Ferenc, a Kassai Társaskör nevében Neuwirth Elek méltatta Faragónak a magyar kultúra fennmaradása érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A színészek nevében Justh Gyula búcsúzott, de ünnepi beszédet mondott dr. Szepessi Miksa, a Kassai Napló főszerkesztője is az újságírók köszöntését tolmácsolva. A laudációk amellett, hogy kiemelték Faragó érdemeit, egy olyan kor eljövetelét vizionálták, amikor a magyarság fennmaradását jelképező színház léte is veszélybe forog: „Ki tudja, ki a megmondhatója, hogy a mostani búcsúzás csak az egyén távozását, vagy egyúttal az intézmény csöndes kimúlását, hosszú hallgatásra kényszerültét jelenti-e?” (Szepessi Miksa: Faragó Ödön búcsúztatása. Kassai Napló, 1923. március 23., 4.) 48 Sajtóhírek szerint a színmagyar Rozsnyóra először nem akarták beengedni a társulatot arra hivatkozva, hogy Faragó Ödön koncessziója február 23-án lejárt. Ezzel szemben csak a kabaré előadásokra vonatkozó játszási engedélye vesztette hatályát február 1-jén, és a rozsnyói „járási főnökség” végül megadta az engedélyt. 49 A színtársulat Rozsnyón a városháza nagytermében nagyhéten kezdett játszani, a keresztény nézőkre így nemigen számíthatott. 50 „A Fodor Artúr rendezésében bemutatott darabok zajos tetszést váltottak ki, s feledhetetíenül kedves estéket szereztek ennek a kis városnak, melynek bő része van ugyan a műkedvelői előadásokban, de amely mégis nehezen kénytelen nélkülözni azon magasabb művészetet, melyet a hivatásos s hivatása magaslatán álló színészet nyújt.” (Faragóék Rozsnyón. Kassai Napló, 1923. március 30., 4.) 51 Faragót március elején meginterjúvolta a Kassai Napló. A beszélgetésből kiderül, hogy az igazgató nem nagyon bízik abban, hogy a kassai idény pénzügyi sikertelenségét sikerül orvosolni Rimaszombaton: „Rimaszombat kis város, s bár a legnagyobb jóindulattal és segítőkészséggel fogadja a magyar színtársulatot, s minden áldozatot meghoz érte, az a kis magyarság nem képes huzamosabb ideig eltartani egy 60-70 tagú színtársulatot. Április elejétől konzorcíonális alapon működik tovább a magyar színtársulat, s arányosan részesül a jövedelemből mindenki.” (Faragó nem hagyja el a színtársulatát. Kassai Napló, 1923. március 2., 3.) A direktor kényszerhelyzetbe került - a kassai szezont katasztrofális pénzügyi mérleggel zárta. Hitelképességét csökkentette az a tény, hogy bizonytalanná vált koncessziója, a társulat működtetéséhez szükséges anyagi garanciát így nehéz volt tovább vállalnia. A további sajtóközlemények nem támasztják alá, hogy a társulat valóban konzorcíonális alapon működött volna. 352
