Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943
Április 1. Cseregyerek; Hazudik a m[uzsika]szó 2. Csikós; Nap és Hold 3. Taifun 4. Napóleon öcsém53 5. Víg özvegy 6. Karenin Anna 7. Aranymadár 8. Hazudik a m[uzsika]szó; Aranymadár 9. Tüzek 10. Gazdag lány 11. Toto [herceg] 12. Leányvásár 13-15. Bajadér; Aranymadár54 ROZSNYÓ 13. Tüzek 14. Búzavirág A rimaszombati szezonkezdést a kassai szabadelvű sajtó is élénk figyelemmel kísérte. Helyszíni tudósítójuk érzékletes képet ad a vidéki színészet hétköznapjairól: „Kedden éjjel a rimaszombati Tátra Hotelt is megszállták Faragó Ödön előőrsei, és Gazdy Arankát és Hantos Irmát lelkesen üdvözölték a pillanatok alatt ösz- szeverbuvált későn fekvők. [...] Szerdán egész álló napon át tartott a rengeteg színházi felszerelés, kofferek, díszletek, kellékek fuvarozása a vasúti állomásról.” (Az előadásokat is a szálloda nagytermében tartották.) Majd az újságíró rávilágít arra, miként is tudna Faragó minél szélesebb rétegeket a színházba csalogatni: „Mi szerintünk a helyárpolitikán fog eldőlni mégis a rimaszombati színházi szezon sorsa is. [...] a helyárak ügyes megállapításával a közönség minden rétege részére hozzáférhetővé kell tenni a színházi kultúrát, ennélfogva paritást kell teremteni a helyárak és a közönség teherbírása között.” (Benkovits Gyula: Faragóék Rimaszombatban. Kassai Napló, 1923. március 31., 3.) 52 Március 29-én és 30-án, nagycsütörtökön és nagypénteken nem tartottak előadást, de a rimaszombati szezonkezdő előadást szerencsétlenül húsvét szombatjára tűzték ki, mely érdeklődés hiányában elmaradt. 53 Április 4. volt a koncesszióra szóló pályázatok beadási határideje. Sokáig ellentmondásos hírek jelentek meg arról, hogy Faragó pályázik-e. Sokáig úgy tűnt, hogy nem - szeptemberig érvényes koncessziós szerződés volt a birtokában, és álláspontja szerint jogfeladást jelentene, ha a lejárat előtt pályázna saját koncessziójára. Végül úgy döntött, hogy indul a megmérettetésen, hiszen a pozsonyi minisztérium egyértelművé tette, hogy májustól nem játszhat tovább. 54 Április 10-ére gyakorlatilag eldőlt, hogy Rimaszombaton nem sikerült helyrebillenteni a társulat pénzügyi egyensúlyát: „A szlovenszkói magyar színtársulat rimaszombati szezonja a legteljesebb sikertelenség jegyében indult meg. A színtársulat a kedvezőtlen anyagi körülmények között máris válságba került, s ha segítség nem érkezik, meg vannak számlálva napjai.” (A rimaszombati szezon csődje. Kassai Napló, 1923. április 10., 3.) A város nem tudta eltartani a hetventagú együttest, a színházlátogatási kedv a kezdetektől lanyha maradt, így a deficit állandósult. A napi rezsi hatezer cseh koronát tett ki, míg bevételként csupán ezer-ezerkétszáz koronát tudtak elkönyvelni. Végül Faragó arra tett kísérletet, hogy a prózai és az operettegyüttest párhuzamosan szerepelteti Rimaszombaton, Rozsnyón és Tornaalján, de ez sem járt eredménnyel. A társulat segítséget kért a felvidéki magyar társadalomtól, a kulturális egyesületektől. 353
