Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943
Március hó 1. Gyurkovics leányok ([repríz]) - Rákosi Olga34 2-3. Bajadér (30. újdfonság])35 4. Karenin Anna 5-6. Bajadér 7. Cs [eh] szlovák előadás36 8. Vörös talár (r[epríz]) - Beregi [Oszkár]37 9. Herceg szerelmes; Firenzei haláltánc (31. újd[onság]) - Beregi [Oszkár]38 34 Rákosi Olga (?-?): kassai születésű színésznő. Szülővárosában műkedvelő előadásokon tűnt fel először, majd színiiskolát végzett, ezután a miskolci színházhoz szerződött. 1922-ben a Várszínházban naiva szerepben mutatkozott be. 1923 nyarán a Budai Színkör műsorhirdetményén tűnik fel neve. 35 Kálmán Imre: Bajadér. Operett három felvonásban. Szöveg: Julius Brammer és Alfred Grünwald. Fordította: Kulinyi Ernő. Karmester: Fischer Károly. Rendezte: Fodor Artúr. „Külön említést érdemel még Faragó igazgató agilitása - hirdeti az eseményt a kassai napilap - aki nagy áldozatok árán szerezte meg a Bajadér előadási jogát, és minden erejével azon volt, hogy az újdonság kassai előadása fővárosi nívójú legyen.” (Kassai Napló, 1923. március 2., 6.) 36 Március 7-én a Jan Kollár Egyesület ünnepelte Masaryk születésnapját a színházban. Ez alkalomból szlovák műkedvelők előadták Karel Capek Makropulos című színművét. 37 Bár Faragó eredetileg csak két szerepre kötötte le Beregi Oszkárt, a nagy sikerre való tekintettel több előadást is vállalt. Eugéne Brieux A vörös talár című drámájának Etchepare szerepében Beregi 1901. október 18-án mutatkozott be a Nemzeti Színházban. 38 Lányi Menyhért (Sárospatak, 1893. nov. 26,-Miskolc, 1976. aug. 13.): kassai újságíró. Két egyfelvonásosát mutatták be Beregi Oszkár vendégszereplésével. Ignotus a Kassai Napló március 10-i számában megjelent kritikájából idézünk: Lányi Menyhért „[...] feltétlen tehetség: ma adott két kis darabja közül kivált a Firenzei haláltánc szép költemény és erős színdarab. [...] Ötletben, pszichológiában oly bravúrosan van elgondolva és megcsinálva, hogy nem csoda, ha Beregi Oszkár, ez a mesterségbeli lelkes és kitűnő ember, a vidéki átok: egy, legfeljebb két előadás számára sem sajnálta megtanulni a darabot, s viszi magával, biztos sikerek elé." (5.) Beregi Oszkár maga is beszámolt a Színházi Élet 1923/15. számában küldött fiktív levelében a Kassán és Munkácson szerzett tapasztalatairól: „Két estére mentem Kassára, és a pozsonyi minisztérium működési engedélyével, amelyért köszönettel tartozunk, megkezdtem a szereplést. Faragó direktor nem mert több estére hívni, mint kettőre, ezt is csak becsületből tette, de Rómeó és Hamlet olyan zsúfolt házakat csinált az én nagy-nagy gyönyörűségemre, hogy a két előadásból hét lett, sőt, három új magyar szerepet is tanultam be és játszottam el - és amint Ignotus írta, aki most Kassán él - nagy és szép sikerrel. Nem röstellem bevallani, nagy gyönyörűségem volt vele. Először, hogy két fiatal magyar írót vittem diadalra, azután meg, hogy három új szerepet - érdekes szerepet - kreálhattam, és legfőképpen, hogy magyar szerepeket játszottam.” A kassai magyar színészek mint a magyar nyelv önfeláldozó apostolai jelennek meg írásában, „akik éjjel-nappal dolgoznak, tanulnak, hogy lehetővé tegyék a magyar színészet életét az új államalakulatok területén. [...] a kassai meg a munkácsi társulat is emberfölötti munkát végez. Naponta új darabok, új szerepek, próba, tanulás, ruhavarrás, vasalás, játék és előadás után újra tanulás, reggel próba, és így tovább nap-nap után. Fizetésre várnak türelmesen, míg van annyi a direktornak, hogy újra fizethessen. És mégis! Csodák csodája, a színészeink friss egészségben vannak, jókedvűek, és reménykedve néznek a jövő elé. Csak néha, mikor már minden elcsöndesedett, szólalnak meg komoran, halkan: »Jó-jó, ma még megy valahogy, de mi lesz jövőre? És azután? Könnyű Pesten magyarnak lenni, idejöjjenek, itt mutassák meg...«” (Beregi Oszkár: Magyar szerepek. Színházi Élet 1923/15., 1-2.) 350
