Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

A vidéki színjátszás a két világháború között - A Színművészeti- és Filmművészeti Kamara tervezete a vidéki színjátszás reformjára. Budapest, 1939. július 21.

nagyság[át] és a város teherbíró képességét kellett irányadónak tekintenünk, nem az egyes városok jogos, magasabb kulturális igényét.

A tervezet, amelyet bár az eddigi gyakorlati tapasztalatok (bevételi lehetőség, játszási időtartam) felhasználásával, de teljesen elméleti alapon szerkesztettünk meg, számtalanszor átbeszélve azt a legilletékesebb felügyeleti hatóságunkkal, bizonyára sok javításra, átalakításra fog szorulni, ebben a pillanatban egyedüli megoldásnak látszik a vidéki színészet nívójának emelésére.

Nyilvánvaló, hogy csak próbával, alapos munkával lehet jó előadásokat nyújtani. Nem lehet a vidéki színészektől megkívánni, hogy 2-3 próbára teljesítse ugyanazt, amit budapesti kollégája 30 próbára produkál. Hiába próbáljuk kényszeríteni az igazgatókat a mostani rendszerben nagyobb társulatok, jobb előadások tartására, ha az igazgató a nagyobb társulatot eltartani nem tudja, a rossz színházmenet miatt kénytelen hetenként 2 premiert vagy még többet bemutatni.

Midőn az érdekelt városok mélyen tisztelt vezetőségének szíves jóindulatú bírálata elé bocsátjuk jelen tervezetünket, kérjük azt olyan szeretettel mérlegelni, mint amilyen jóindulatú szeretettel városaink a magyar színészetet eddig is felkarolták.

Erre a nálunk szokatlan, merész újításra a kamara választmányát az a tarthatatlan helyzet kényszeríti, melyben a vidéki színészet vergődik. A legkomolyabb megfontolás után is kell vállalnunk a felelősséget egy új rendszer minden hibájáért, mert a vidéki színészet jelen helyzetében semmi esetre sem maradhat tovább.

Budapest, 1939. július 21.

Cselle Lajos főtitkár

Városi Levéltár és Kutatóintézet, Székesfehérvár IV. B. 1406.

Székesfehérvár város Polgármesterének iratai, a/általános iratok. 13 968/1939.

Az 1939. július 21-én még csak a tervekben szereplő elképzelést a következő évad elején már meg is valósították. A rendelkezés 1939. szeptember 24-én jelent meg a Belügyi Közlönyben:

„Tudomás, miheztartás és további eljárás végett értesítem Címet, hogy az 1939/40. színi évadra, azaz 1939. évi szeptember hó 15-től 1940. évi augusztus hó 31-ig szóló hatállyal a következő színigazgatói engedélyeket adtam ki. 1. vitéz Bánky Róbert 2. Belez- nai-Unger István; 3. Ihász Aladár; 4. Inke Rezső; 5. vitéz Jakabffy Dezső; 6. Kardoss Géza;

7. Thuróczy Gyula és 8. Tolnay Andor. A cseretársulati rendszer keretében Békéscsaba, Cegléd, Debrecen, Eger, Győr, Gyula, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kassa, Kecskemét, Kispest, Miskolc, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Ózd, Pestszenterzsébet, Pécs, Sátoraljaújhely, Sopron, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Újpest, Ungvár és Veszprém városokban (téli, illetve nyári állomások) a Színművészeti és Filmművészeti Kamara által készített hely- és időbeosztási terv szerint.”

305