Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
A vidéki színjátszás a két világháború között - A Színművészeti- és Filmművészeti Kamara tervezete a vidéki színjátszás reformjára. Budapest, 1939. július 21.
Az idecsatolt mellékletekből világosan kitűnik, hogy a városok az eddigi tapasztalatoknak megfelelően egyfolytában élveznék, aszerint, hogy téli vagy nyári állomáshelyek, az eddig szokásos színházi szezont. Ezen beosztás szerint szeptember elsejétől 2 heti próba után 20 napot játszanának kezdő állomásaikon, azután helyet cserélve 3 másik őszi városban játszanák le ugyanazt a műsort, majd 4 hónapos téli állomásaikon játszanának helycserélve 1-1 hónapot, azután a tavaszi, majd nyári állomásaikon működnének a megfelelő szünet beiktatásával, a mellékelt táblázat szerint. Természetes, hogy a négy társulatnak, központi irányítás mellett, egymástól teljesen független műsort kellene betanulnia, ami első évben előreláthatólag nagy nehézséggel járna. Végeredményben azonban az egész évi műsort minden város megkapná valamelyik társulat előadásában. Legyen szabad a figyelmet külön felhívnom azon körülményre, hogy bár a négy társulat közül kettő főleg prózai darabok, kettő pedig operett előadásokra szervezkedne, de azért mindenik vegyes műsort játszana oly módon, hogy a prózai társulat 12 prózai darab mellett 6 zenés vígjátékot is bemutathatna, viszont az operett társulat 6 vígjátékkal tarkítaná műsorát. A nagyobb operett társulat, amely megfelelő kórust szervezne, budapesti vendégekkel kiegészítve, megfelelő operaelőadásokkal szolgálna. A táblázaton feltüntetett beosztást szakbizottságunk, a városok színházhelyiségei, bevételi lehetősége, az eddigi szokások és az összes ismert körülmények figyelembevételével állította össze. Nem tekintendő azonban véglegesnek. Egyrészt a lehetőséghez képest honorálni szeretnénk a városok vezetőségének külön kívánságait, másrészt átalakítások szükségessége fog felmerülni előreláthatóan a gyakorlat folyamán. Az elkerülhetetlen beosztási igazságtalanságot jóvá fogjuk tenni azzal, hogy a következő évben azt a kívánsághoz képest megváltoztatjuk, egyenértékű városok közül első évben egyik fogja a téli főszezont kapni, másik évben a másik. Amennyiben Szeged városa, amely a legnagyobb befogadóképességű színházzal rendelkezik, és a szokásos nyári szabadtéri előadásokat megrendezve egész éves megélhetést tudna társulatának biztosítani, a stagione rendszerbe bekapcsolódni nem kívánna, úgy Miskolc városa venné át helyét az „A” körzetben. Bár elég nagy feladat Miskolc, Győr, Kecskemét, Fehérvár, Sopron stb. körzetben, mint egyik legnagyobb teherbírású városnak egy a mainál nagyobb társulatot négy és fél - öt hónapon keresztül fenntartani. A társulatok művészszemélyzetére vonatkozóan mint értékmérőt kénytelenek vagyunk az előirányzott egyhavi művész gázsit előterjeszteni, bár ezek csak irányárak, melyek a gyakorlatban és a tapasztalatok folytán változhatnak, és sokszor nem képviselik a társulat tényleges művészi értékét. Az „A” körzetben 10 ezer pengő művész gázsit irányoztunk elő, a „B” körzetben 7500 pengőt. Ezen különbségek fő részét a kórus létszáma adja ki, úgyhogy az igazgató egyéni hozzáértése és szervezkedési ügyessége esetén a „B” körzetben egy művészi értékben ugyanolyan társulat szervezhető, mint az „A” körzetben. Nem is kívántunk mi kategorizálni, hiszen az a célunk, hogy megfelelő szelekció után a további második és harmadik körzetben is kicsi, de teljesen művészi értékű társulatok működhessenek, mégis a költség-előirányzatnál és a kerületi beosztásnál a színházhelyiség 304
