Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
A vidéki színjátszás a két világháború között - A Színművészeti- és Filmművészeti Kamara tervezete a vidéki színjátszás reformjára. Budapest, 1939. július 21.
A Színművészeti- és Filmművészeti Kamara tervezete a vidéki színjátszás reformjára Budapest, 1939. július 21. Tervezet a vidéki színtársulatok egy részének stagione rendszerben való átszervezésére Elöljáróul legyen szabad előterjeszteni, hogy jelen tervezet az egész vidéki színészet átszervezésének egy előkészítő és az első évben megvalósítható részét képezi, a m[agyar] kir[ályi] közoktatásügyi miniszter úr elvi hozzájárulását bírja, a megfelelő állami támogatás és az érdekelt városok vezetőségének hozzájárulásával már az elkövetkezendő szezonban megvalósítható. Egyenlőre [sic!] két körzet átszervezését vettük tervbe 24 városban, a többi városokat meghagyva a régi kerületi rendszerben. A vidéki színészet válságát az általánosan ismert, leromlott gazdasági viszonyokon kívül, a film és rádió versenyén kívül, melyeken változtatni nincs módunkban, elsősorban magában a színházban kell keresnünk. A kamara feladata, hogy azt a művészi nívócsökkenést, melyet a színházaknak a gazdasági lemorzsolódással való küzdelme idézett elő, megszüntesse. A színházak folyton csökkenő bevételek mellett úgy kívánták a költségvetés egyensúlyát biztosítani, hogy évről-évre olcsóbb színészek szerződtetésével csökkentették a kiadásokat, az előadásoknak és bemutatott darabok számának emelésével igyekeztek a bevételeket növelni. A helyzet odafejlődött, hogy egy létszámában és gagestandban minimumra redukált társulat évi 70 darabot mutatott be heti 12-16 előadásban, ami majdnem napi két előadást jelent, a próbaidőnek a minimumra való redukálását. Vagyis egy darabot 2 vagy futó próbára kellett a közönség elé vinni. Ez természetesen a legjobb színészanyaggal sem lehetett eredményes. A színészkamara a válság fő okát nem külső, kedvezőtlen körülményekben, de a művészi nívó csökkenésében látja, azért a hatáskörébe tartozó eszközökkel kívánja a bajt orvosolni. A stagione rendszer lehetővé tenné, hogy egy társulat 16-20 darabot tanuljon csak be egy évben, azokat a szükséghez képest lepróbálja, és az első városban kellőképpen előkészített és lejátszott műsorral járná végig a körzetébe beosztott összes többi városokat. Szükségtelen indokolnunk, hogy egy társulat, amely csak 16-20 darab előkészítésével, annak megfelelő kiállításával foglalkozik, ugyanavval a személyzettel mennyivel tökéletesebbet tud nyújtani játékban, díszletben, kiállításban. Nem éri károsodás a városokat a színi idény tartamát illetőleg sem. Ezen stagionék működése nem tévesztendő össze a kerületi rendszerbe eddig beállított két prózai stagione működésével, akik állomáshelyeiket aszerint váltogatják, hogy melyik város nincs elfoglalva rendes kerületi társulat által. 303
