Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Incze Antal interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a művészi körökben még mindig folyó baloldali szervezkedés tárgyában az országgyűlés képviselőházának 355. ülésén. Budapest, 1943. december 15.
Incze Antal interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a művészi körökben még mindig folyó baloldali szervezkedés tárgyában az országgyűlés képviselőházának 355. ülésén Budapest, 1943. december 15. Elnök: Most kérem a jegyző urat, szíveskedjék a kultuszminiszter úrnak Incze Antal képviselő úr interpellációjára adott válaszát felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): „Nagyméltóságú Elnök Úr! Incze Antal országgyűlési képviselőnek a képviselőház 1943. évi november hó 10-ik napján tartott 334. ülésén a művészi körökben folyó baloldali szervezkedés tárgyában hozzám intézett interpellációjára adott írásbeli válaszomat további szíves eljárás végett van szerencsém Nagyméltóságoddal tisztelettel az alábbiakban közölni. A képviselő úr interpellációjában a művészkörökben megindult baloldali szervezkedésről tesz említést és ez ellen sürget megfelelő intézkedést. Az interpelláció indokolásában pedig kiterjeszkedik arra az összejövetelre, amelyet a Népszava című szociáldemokrata lap főszerkesztőjének, Szakasits Árpádnak a meghívására a Népszava szerkesztőségében folyó évi október 22-én tartottak. Az összejövetel célja - a kibocsátott meghívók szerint - az volt, hogy a »szociáldemokrata művészek és a szellemi élet demokratikus felfogású képviselői fokozottabb mértékben kapcsolódjanak be a munkásosztály küzdelmeibe, ezért a Szociáldemokrata Párt művészcsoportot kívánt alakítani«. Az említett összejövetelen néhány színművész, rendező és igazgató is megjelent, de az eddig beérkezett jelentések szerint állítólag nem volt közöttük az állami színházak egyik tagja sem. A Szociáldemokrata Párt nyilván elérkezettnek látta az időt, hogy megnyerje a maga számára a művészeti életnek azokat a képviselőit, akikről úgy véli, hogy a párt világnézetével és politikai törekvéseivel rokonszenvezni tudnak, vagy akikről feltételezi, hogy olyan változásokban hisznek, amelyekből a Szociáldemokrata Párthoz való kapcsolat címén egyéni előnyöket lehet biztosítani. Művészi szempontból egyáltalán nem örvendetes jelenség, ha a művészek a napi politika mozgolódásainak eszközeivé válnak és a művészet tisztultabb világából leszállva olyan törekvések szolgálatába lépnek, amelyeknek végső célját maguk sem látják tisztán, és amelyeknek jelentősége tekintetében a napi politika kérdéseitől jórészt távol élő művészeket lehet talán a legkönnyebben megtéveszteni. A napi politikába vegyülő művészek rendszerint saját tehetségük, szorgalmuk vagy szerencséjük hiányain akarnak a politikai érvényesülés útján segíteni A képviselő úr által felemlített esetben azonban jó nevű és tehetséges művészek is szerepelnek, ami méltán kelthet megütközést, mert érvényesülésüknek ilyen úton képzelt alátámaszthatására semmi szükségük nincs, és mert a napi politika a művészek teljesítőképességét aligha fokozza. Politikai szabadság ürügye alatt színész vagy színházi ember nem lépheti át azokat a korlátokat, amelyeket a nemzeti szellem és a keresztény erkölcs követelményei jelölnek meg. 259
