Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Incze Antal interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a művészi körökben folyó baloldali szervezkedés tárgyában az országgyűlés képviselőházának 334. ülésén. Budapest, 1943. november 10.
demokrata Párt tevékenységére a miniszterelnök úr itt előttünk - az, hogy a világháború ötödik esztendejében, íme, a színészek között is, a magyar színház világában is felüti fejét ez a szellem, amely - nos, ezt talán mindnyájan tudjuk és valljuk - 1918-ban mégiscsak tönkretette az országot. Hiába mondja a miniszterelnök úr, hogy az a párt ártatlan párt. Nem, az a párt soha le nem tagadta - tessék elolvasni Szakasitsnak a Népszavában megjelent nyilatkozatát -, hogy nem bánták meg 1918-at, csak rosszul csinálták, és jobban kell megcsinálni, mint ahogy akkor megcsinálta a Szociáldemokrata Párt. (Szöllősi Jenő: A 65% kommunistáról nem beszélt. - Zaj) Tesztelt] Ház! Ezt a témát tovább nem feszegetem. Remélem, hogy a miniszter úr ebben a kérdésben mégsem osztja egészen a miniszterelnök úr szelíd álláspontját a szociáldemokrata párttal szemben. Tudom, hogy a kultuszminiszter úr28 ebben a kérdésben vizsgálatot indított.29 Kívánom, hogy ez a vizsgálat lefolytattassék, kérem azonban a miniszter urat, hogy ebben a kérdésben a vizsgálat eredményét a Ház előtt ismertesse. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Bejelentem a t. Háznak, hogy fenntartom magamnak a jogot, hogy adataimat a Ház előtt tovább kiteregessem. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Tizenhetedik kötet. Hiteles kiadás. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája, Budapest, 1943,196-198. 28 Szinyei Merse Jenő (Bp., 1888. dec. 7.-Bp., 1957. szept. 8.): politikus, miniszter. A budapesti jogi egyetemen 1911-ben szerzett oklevelet, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba került. 1925-ben minisztériumi osztálytanácsossá, 1926-ban közalapítványi igazgatóvá nevezték ki. 1926-ban és 1935-ben országgyűlési képviselő lett egységes párti programmal. 1939-ben újra megválasztották. 1936-ban a Nemzeti Egység Pártja ügyvezető alelnöke, 1938-ban a képviselőház egyik alelnöke lett. 1942. július 3-tól 1944. március 22-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter a Kállay-kormányban. 29 Ortutay Gyula naplójából ismert, hogy a nagy politikai nyomás ellenére a Rádióban semmilyen szankciót nem tudtak hozni: „Németh Tóni [Antal] szakvéleményére a műsorbizottság mégis úgy határozott, hogy jobb nem bolygatni az ügyet, mi ne csináljunk semmit se, mert a színházak sem tudnak, sőt a jobboldali sajtó sem tud semmit se csinálni.” Ortutay egyébként valószínűleg maga is ott volt az összejövetelen, hiszen így cáfolta meg Németh Antal információit: „Szerinte arról tárgyaltak (»mert nekem mindenről pontos értesüléseim vannak«), hogy a Nemzeti Színházat Horváth Árpád, a Vígszínházát pedig Pünkösti kapja az »újvilágban« Minderről persze szó sem esett, még magánbeszélgetésekben sem.” (Ortutay Gyula: Napló I, 1938-1954. Szerkesztette és a jegyzeteket írta Markó László. Pécs, Alexandra, 2009, 357.) 258
