Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Abonyi Tivadar: A frankfurti magyar ünnep, 1940
kapcsolatban magára vállalt, a műnek abszolút tisztelete biztosította azt, hogy a frankfurti közönség teljes egészében, megcsonkítatlanul ismeri meg ezt a hatalmas alkotást - a berlini előadással szemben, ahol a londoni kép után befejezték a darabot.4 Németországban csaknem mindenütt, de itt különösen pompás a Schauspielhaus helye- zettsége. A színház impozáns épülete a nagy forgalom zajától távol eső, szinte romantikus környezetben fekszik. Az előadások a jelenlegi viszonyokhoz alkalmazkodva hat órakor kezdődnek. Az elsötétített ablakok fekete foltjai szokatlanul hatnak ránk, az épületbe belépve azonban ragyogó fényárban úszó nézőtér fogadja a díszes közönséget. A Tragédia bemutatóján zsúfolásig megtelt a nézőtér. A jegyek napokkal előbb elkeltek, ennek a jellegzetesen elegáns városnak színe-java ült a földszinti sorokban, míg a páholyokban a birodalmi fővárosból érkezett és a külföldi előkelőségek foglaltak helyet, élükön a birodalmi helytartóval és a kormányok kiküldöttjeivel. Bár a frakk viselete ez idő szerint el van tiltva Németországban, ennek hiánya a nézőtér külső képének ünnepélyességét nem csökkentette. A levegőben a nagy premierek izgalma feszül... A nézőtér lassan elsötétül. A zene hangjainál fellebben a függöny, és láthatóvá válik Helmut Jörgens5 hatásos mennyei képe. - Arra gondolok, hogy pillanatok múlva felhangzanak a legnagyobb magyar drámai költő halhatatlan igéi, itt, ahonnan néhány percnyi távolságra, a Hirschgrabenen6 áll a németek nagy zsenijének immár nemzeti ereklyévé vált íróasztala, amelynek tintacseppekkel sűrűn telefröcskölt lapja árulója annak a szinte egész életen át tartó küzdelemnek, amelyet Goethe a Faust-problémával folytatott. Az előadás templomi csendben, a közönség áhítatos figyelme mellett folyik tovább, szug- gesztív hatása képről-képre fokozódik, mi is egy teljesen új rendezői elgondolás megvalósulásának vagyunk tanúi, amely még talán az eddigieknél is tökéletesebb formában érzékelteti a Tragédia szépségeit, olyan drámai és technikai kifejezési eszközökkel, melyeket - Helmut Jörgens tervező szavai szerint - maguk sem ismertek eddig. Éva megszemélyesítőjét, Maria Pierenkámpert7 ismeri a budapesti közönség. Tavasszal, a Heinrich George8-féle együttes A zalameai bíró előadásán9 a női főszerepet játszotta, de 4 A berlini Volksbühne 1939. szeptember 22-én Heinz Dietrich Kenter rendezésében mutatta be Madách Imre művét. A zsidó Mohácsi Jenő fordítását nem lehetett játszani árja színpadon, ezért egy 19. századi fordítást dolgozott át teljesen szabadon Ernst Leopold Stahl irodalomtörténész, dramaturg. „A rendező a fordítónál is tovább ment az önállóságban, amikor az űrjeleneten kívül a falansztert és az eszkimószínt is elhagyta - így a történelmi képek Londonban értek véget, s utána mindjárt az utolsó kép következett” - írta Koltai Tamás Az ember tragédiája a színpadon (1933-1968) című művében. (Budapest, Kelenföld Kiadó, 1990,134.) 5 Jörgens, Helmut (Höxter an der Weser, 1902. jún. 19,-München, 1963. aug. 29.): német díszlettervező. 6 Der Große Hirschgraben Frankfurt am Main belvárosának utcája; a 23. számú házában született Johann Wolfgang Goethe. 7 Pierenkämper, Maria (Bochum, 1910. jún. 5.-Hamburg, 2005. ápr. 11.): német színésznő. 1930-ban Bochumban lépett színpadra. Ezt követően Gerában és Essenben játszott, 1937-1939 között a berlini Volksbühne, 1939-1941 között a frankfurti társulat, 1941-1945 között a berlini Schiller-Theater tagja. 1945-ben Darmstadtban, 1946-1950-ben Wiesbadenben játszott. Egy időben Ernst Rowohlt kiadó felesége volt; ekkor Maria Rowohlt néven szerepelt. 8 George, Heinrich; Schulz, Georg August Friedrich Hermann (Stettin, 1893. okt. 9.-Sachsenhausen bei Berlin, 1946. szept. 26.): német színész, színházvezető. 1912-ben Kolbergben kezdte pályáját. 1913-ban Neuster242
