Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Németh Antal továbbítja a Nemzeti Színház tagjainak a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletét. Budapest, 1940. július 5.
val. Föltétlenül érezniük kell, hogy szolgálatuk éppen olyan szolgálat, mint a más frontokon dolgozó magyaroké. Nem lenne tehát indokolt úgy gondolkozniok, hogy a mai nehéz válság nyomását éppen csak a Nemzeti Színház tagjai ne érezzék. Az ilyen időkben az állami színházak tagjaitól is inkább még több áldozatot lehet követelni. Ha a haza érdeke úgy kívánja, még a jólétnek és megszokott életszínvonalnak jelentős részét is át kell engedni a honvédelem mindenek fölötti fontosságú szükségleteire. Ha ezt egyelőre nem is kívánjuk tőlük, annyit joggal el lehet várni, amennyit a haza többi polgáraitól is megkövetelünk. Átmenetileg érjük be szerényebb életszínvonallal, és vállaljunk több gondot, ha az idők még nehezebbre fordulnak. A Nemzeti Színház tagjainak nem szabad elfelejteniük azt, hogy ma milliók bujdosnak hazátlanul, hogy milliók hoztak hősiesen olyan áldozatokat, amikre alig volt példa a történelemben. Gondoljanak hősiesen nélkülöző magyar testvéreikre, a magyar milliókra, akik alázatosan viselik az élet fokozódó nehézségeit, és akik mégis letesznek a haza oltárára egypár nehezen nélkülözhető fillért akkor, hogy abból egy puskával több jusson a határokon álló honvédeknek. Mindenkinek hálával kell gondolnia arra, hogy a magyar földet még ma is békésen szántja az eke, és az isteni gondviselés megengedte még nekünk, hogy ép otthonokban várhassuk egyelőre a háborús vihar végét. Mindenkinek hálát kell adnia Istennek, hogy ennyink is van, és ezért igazán csekély ár az a belátás, hogy valóban nem ez az esztendő az, amikor valaki mindenáron arra igyekezzék, hogy az ország helyzetétől függetlenül próbálja biztosítani igényeit. Ez a kor a gond és kötelezettség kora! Ha valaha, úgy most kell mindenkinek éreznie a magyar közösségben ezt a nagy elkötelezettséget. Most az ország életszükségletei a legfontosabbak, és amit az ország adni tud, azzal meg kell elégedni! A Nemzeti Színház tagjainak nemcsak a színpadon, de az életben is példát kell mutatni a haza iránti megértésről, amint elődeik is tették. Az ország mindig becéző szeretettel vette körül a Nemzeti Színházat, ezt a szeretetet nem szabad eljátszani oly módon, hogy tagjai közül egyesek közönyt árulnak el az ország helyzetével szemben, és nem akarnak az áldozatokban részt venni. Felkérem Igazgató urat, hogy mindezt szíveskedjék megfelelő formában a tagok tudomására juttatni, és hangsúlyozni azt, hogy az ország többet áldoz az állami színházakra, mint amennyit anyagi ereje megengedne. Szíveskedjék velük megértetni, hogy az állam ezen a téren további áldozatokat vállalni jelenleg nem tud. így a kivételes kérelmek teljesítésére egyáltalán nincs mód. Szíveskedjék komoly intő szóval felszólítani a tagokat, hogy a mai időkben elégedjenek meg munkájuk mostani mértékű honorálásával, és feszítsék meg minden erejüket, hogy a Nemzeti Színházat megtarthassuk az Isten segítségével majd elérkező jobb időre, amikor mindenki, aki arra érdemes, többet fog kapni a nemzet első színházától, amiért a válságban hűségesen kitartottak. Amit ma közülük bármelyikük is megtakarít, azt a magyar határok biztonságának, a magyar hazának, a magyar jövőnek takarítja meg. Bizonyosra veszem, hogy a Nemzeti Színház minden egyes tagja át fogja érezni a most elmondottak igazságát. Budapest, 1940. július hó 5-én. 239
