Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - A Nemzeti Színház a második világháborúban
A Nemzeti Színház a második világháborúban A Nemzeti Színház kiemelt szerepet kapott a forradalmakat és a trianoni tragédiát követő időszakban. „A színházi műveltség nemzeti vagyongazdaságának piramisán a Nemzeti Színház 97 éves intézménye a diadalmasan fénylő, égő panteon, amely egy erős szellemű nép műveltségét, művészetének gazdagságát kell, hogy ragyogtassa a szellemi világ minden tája felé" - írta Horváth Árpád 1934-ben, Gömbös Gyula miniszterelnökségének idején.1 A kultúrpolitikusok támogatták a korszerű, Európát bámulatba ejtő Nemzeti Színház eszméjét, s ezért Németh Antal megvalósíthatta elveit a kultúrszínháznak tekintett Nemzetiben.2 A színház szerepét a kor parancsának megfelelően így summázta: „Ha nyugatiság és magyarság, múlt és jövő feloldhatatlan szintézisében adják a magyar nemzet színházának legbensőbb tartalmát, nemzeti színházunk teljesíti legfőbb életfeladatát.”3 A magyar társadalom 1937-ben ünnepelte a színház százéves fennállását. Az évfordulóra megjelentetett díszalbumban állami és egyházi vezetők szóltak a színház különleges feladatáról, státuszáról. Hóman Bálint, vallás- és közoktatásügyi miniszter: „Alapításának [...] nemzetpolitikai vonatkozásai, építésének ez a közösségi természete a Nemzeti Színházat a magyar nemzeti eszme és magyar faji erő magasztos szimbólumává avatja.”4 Tasnádi Nagy András, államtitkár: „Kell, hogy jelentse a nemzeti öntudat megacélozásának műhelyét egy ellenséges világ közepette.”5 Ravasz László református püspök: „A Nemzeti Színháznak csak addig van értelme és létjogosultsága, amíg a nemzeti szellem tűzhelye.”6 A második világháború kitörésének előestéjén a Nemzeti Színház új feladatokkal gazdagodott: a nemzeti egységet - vagyis a kormány politikáját - kellett reprezentálnia, s műsorpolitikájával és nemzetközi kapcsolataival a szövetséges politikát szolgálnia. 1 Horváth Árpád: Beadványtervezet Gömbös Gyula miniszterelnökhöz (1934). In: H. Á.: Modernség és tradíció. Budapest, Gondolat, 1982. 224. 2 Németh Antal 1936-ban a Vajda János Társaság összejövetelén kifejtette, hogy a kultúrszínházat az jellemzi, hogy tudatosan vállal egy színház feletti célt; például letűnt korok színházi irodalmának életben tartását, megőrizve és átmentve ezt az utókor számára. Lásd: Németh Antal és Zilahy Lajos előadása a Vajda János Társaságban. Pesti Napló, 1936. január 10. 3 Tükör, 1935,7. sz. 4 Hóman Bálint: A százéves Nemzeti Színház. In: A százéves Nemzeti Színház. Az 1937/38-as centenáris év emlékalbuma. Budapest, 1938. 9. 5 Tasnádi Nagy András: Száz esztendő. In: A százéves Nemzeti Színház, i. m„ 15. 6 Ravasz László: A Nemzeti Színház és a nemzeti szellem. In: A százéves Nemzeti Színház, i. m., 53. 235
