Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - Az utolsó premier. Fedák Sári 1946-ban a Népbíróság előtt
Az utolsó premier Fedák Sári 1946-ban a népbíróság előtt Fedák Sári kiadott emlékiratából1 az a kép alakulhat ki az olvasóban, hogy a színésznőt pusztán azért ítélték el háborús bűnösként, mert barátnője, Kürthi Sári (jobban mondva annak leánya, Jankovich Magda) feljelentette. Ahhoz nem fér kétség, hogy Fedák nyomára az a levelezőlap vezetett, melyet Ausztriából Kürthi Sárinak küldött, de nem kétséges, hogy mindenképpen felkutatták és perbe fogták volna a korszak ünnepelt színésznőjét. Bizonyítja ezt, hogy más vádak is elhangzottak a tárgyaláson, s Fedák magatartását jó néhány visszaemlékezés, publicisztikai írás is elítélte. Dénes Zsófia, bár az 1920-as, 1930-as években szoros kapcsolatban állt Fedák Sárival, megszakította barátságát a színésznővel. Az okokról ezt írta: „A fasiszta időkben Fedák átsodródott a jobboldalra. Kérleltem, nem hallgatott rám. Elfordultam tőle. Szakítottam és nem békültem ki vele. Börtönből-szabadulása után üzent nekem, de nem mentem el a találkozóra. Pedig sajnáltam nagyon szegénységében, és megsirattam, amikor meghalt. De a Donausenderben 1944 őszén mondott uszító szavai közénk álltak. Én azokat a Rókus kórház szívosztályán, ágyban, fülkagylón át hallottam. A szívverésem majd elállt tőlük.”2 Stób Zoltán újságíró a Haladás című lapban számolt be arról, amit az amerikai fogságból hazatért katonák beszéltek: Fedák Sári a 3. amerikai hadsereg területén működő egyik tábori színház igazgató-primadonnája. „Fedák bizonyára elfelejtette közölni velük berlini látogatásait - írta Stób - Hitlernél való tisztelgését, és ennek budapesti következményeit. Bármily bőbeszédű is Fedák Sári saját személyét illetően, bizonyára nem ismételte meg az amerikaiak előtt azt a nyilatkozatát, amelyet Berlinből hazatértében tett a budapesti lapokban, amikor csípőre tett kézzel, amúgy »Zsazsásan« oda-odamondogatott a bobbyknak, akik dehogy is mertek volna berepülni a német főváros légterébe, hiszen a német légvédelem alaposan elverte volna rajtuk a port - szerinte. Nem mondta el Fedák, hogy milyen mély benyomást tett rá Hitler, és hogyan házalt Hitlerről írt könyvével több kiadónál, hogyan akarta megnyerni Harsányi Zsoltot ahhoz, hogy előszót írjon ehhez a förmedvényhez, amely annyira alantas, szolgai és nyálas volt, hogy Hitler pesti helytartója, Jagow is visszautasította.” Stób Zoltán sem tudta megbocsátani „a fasiszta rádió szószátyár Csicsónéjának”, hogy „tagadhatatlanul márkás színészi nevét a barbarizmus, emberirtás és szadizmus szolgálatába állította”.3 1 „Te csak most aludjál, Liliom...” Fedák Sári emlékiratai. Budapest, Magyar Ház Kiadó, 2009. 2 Dénes Zsófia: Úgy ahogy volt és... Budapest, Gondolat, 1981,68. 3 Stób Zoltán beszámolója: Napirenden. Haladás, 1945. október 6. 207
