Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - Az utolsó premier. Fedák Sári 1946-ban a Népbíróság előtt
De nemcsak őket döbbentette meg Fedák Sári magatartása. Kellér Andor, aki Bal négyes páholy címmel 1940-ben regényt írt Beöthy Lászlóról és Fedák sikereinek legfőbb színhelyéről, a Király Színházról, arra figyelmeztette a század első évtizedének operettprimadonnáját, hogy elárulta közönségét: „Mert azok az ötven és halálközti rémült, sápadt, beesett arcú, megtört szemű férfiak és asszonyok, akiket a mocskos nyilas kölykök szitkok és verések között a Tattersallba vezettek, hogy ennek a szomorú csapatnak az útja a németországi halálkamrákban érjen véget - ez a társaság kedves jó János vitézem, a »maga édes közönsége« volt. És nem győztek csodálkozni, hogy az ő Sybilljük, az ő János vitézük Hitlerért rajong.”4 Fedák Sári büntetésének letöltése után végleg kiszorult a művészeti életből. Nyáregyházán élt száműzetésben. Ott dolgozott emlékezésén, mely a két háború közötti színházi élet fontos forrása, s egyúttal a színésznő sértődöttségéről, elvakultságáról, öntörvényűségéről tanúskodik. Nincs benne megbánó mondat, bocsánatkérő gesztus. S bár a népbíróság előtt tagadta a nácizmus és antiszemitizmus vádjait, feljegyzéseiben - dacból, dühből és csalódottságból - azokkal vállalt közösséget, akik szélsőjobboldali nézeteket vallottak. A népbíróság ítéletét a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1995. június 12. napján megtartott nyilvános ülésén hatályon kívül helyezte, és Fedák Sári terheltet a népellenes bűntett miatt ellene emelt vád alól felmentette. A Legfelsőbb Bíróság - a legfőbb ügyész indítványára - újraértelmezte a „hírverés” fogalmát, s ennek alapján törvénysértőnek ítélte meg mind a Budapesti Népbíróság, mind a Népbíróságok Országos Tanácsa által kiszabott büntetéseket. Az ítélet azt tartalmazza, hogy „a terhelt a Donausender rádiónál lényegében bemondói feladatot vállalt, vagyis a mások által összeállított híreknek, anyagoknak és egyéb írásműveknek a felolvasására vállalkozott. A hírverés fogalma azt jelenti, hogy az elkövető politikai jellegű és önálló szellemi tevékenységet fejt ki, ezért nem tekinthető ilyennek a más által összeállított rádióközlemények puszta felolvasása, ismertetése.” Vámos György Bűnösök és bűnbakok a Magyar Rádióban 1945 után című tanulmányában az eljárásról szólva ezt írta: „Nincs módunk kételkedni a felmentés megalapozottságában. Mégis nehéz elfogadni, hogy évtizedekkel később, egy másik történelmi korszakban az ítéletet egy újabb bíróság felülvizsgálati eljárása úgy semmisíti meg, hogy már nincsenek élő tanúk vagy később előkerült, újabb bizonyítékok, és nem látszik nyoma történeti kutatásnak, újabb elemzésnek. Ha hatvan évvel a háború után egymást követik a gyors felmentések és rehabilitációk, és ha az utókor bírósága éppoly sietséggel kívánta lezárni az ügyeket, mint egykor az igazoló bizottságok és a népbírósági tanácsok, akkor az a benyomás keletkezhet, hogy az igazságszolgáltatást a törvényeken és a megismert tényeken kívül más szempontok is befolyásolják.”5 4 Kellér Andor: Levél Fedákhoz. (A tárgyalás napján.) Haladás, 1946. április 3. 5 Vámos György: Bűnösök és bűnbakok a Magyar Rádióban 1945 után. Eszmélet, 96. szám (2012. tél), 96. 208
