Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - „Harsányi Zsolt belép a Vígszínház igazgatóságába...” Roboz Imre és Harsányi Zsolt levelezése, 1938-1941
Azért kérlek erre a fentebb említett szorgalmi dolgozatra, mert az az ötletem támadt, hogy valami különös dolgot kellene nekünk az Első szerelemmel kapcsolatban csinálni, valamilyen módon a közönség döntését provokálni a Karády-komplexum ügyében. Történhetik ez vagy egy nyílt levél formájában, amit a színház intéz megfelelő publicitással a publikumhoz, kiadva azt a lapokban, esetleg plakáton is, amiben elmondjuk, hogy évek óta nem volt annyi vita, vélemény és ellenvélemény színészi alakításról, mint Karády Katalin fellépéséről az Első szerelem című Bókay-darabban.9 Vannak bírálói és vannak sokkal nagyobb számban rajongói. A bírálói szerint még nincs elég rutinja - ez olyan hátrány, amelyből napról napra behoz valamit -, de abban mindenki egyetért, hogy kivételes egyéniség, nagyszerű színpadi jelenség és igen biztató színpadi tehetség. Valahogy azt kellene ajánlani a publikumnak, hogy győződjék meg róla személyesen, kinek van igaza, és döntse el a vitát. Arra gondoltam, hogy pályázatot kellene erre hirdetni, mondjuk három díjat tűzve ki a legérdekesebb hozzászólásokra. 200, 100 és 50 pengős összegben, amit egy háromtagú zsűri döntése alapján kapna a legméltóbb pályázó.10 Ezzel mintegy a közönség véleményét is ismerni akarnék a hivatalos kritikusokon kívül, és a pályázathoz mellékelendőnek vélem a felhasznált színházi belépőjegyet, annak igazolására, hogy az illető személyes impressziók alapján szólt hozzá a kérdéshez. A másik formája a dolognak az volna, hogy nem mi csinálnék ezt, a Vígszínház, hanem valamelyik lap, akár az Esti Kurír, akár a Színházi Magazin vagy valamelyik más napilap, amelyik arra a papírínséges világban hajlandó lenne. Azért írom ezt a levelet, hogy gondolkozz ezen a problémán, mert nem akartam hozzászólásod nélkül dönteni benne. Holnap délben azután jó volna, ha személyesen is megbeszélhetnék az ügyet. A mielőbbi viszontlátásig szeretettel ölellek: [Imre] OSZK SZT Irattár 374, kronológia 7 Zilahy Lajos azonos című regényéből Kalmár László forgatott filmet, melyet a Fórumban mutattak be 1939. december 21-én. A filmet a Kossuth Lajos utcai mozi február végéig vetítette. 8 A Baross tér 32. szám alatt lévő mozgóképszínház 1940. március 28-án Negyedik hétre prolongálva! - közleménnyel hirdette a Halálos tavaszt. 9 A felhívás az Esti Kurírban 1940. április 1-jén Mindenki lehet Karády Katalin kritikusa címmel jelent meg: „A Vígszínház most elhatározta, hogy amerikai mintára a nagyközönség körében keresi Karády Katalin alakításának legtalálóbb bírálatát: pályázatot ír ki a legjobb, legtalpraesettebb kritikára.” A pályázat határideje 1940. április 25. volt. A zsűri kijelöléséről a Pesti Hírlap 1940. május 24-én még beszámolt, a Vígszínház sajtókivágatai között az eredményhirdetésről azonban nem található tudósítás. 10 A bíráló bizottság tagjai: gróf Bethlen Margit, Csathó Kálmán és Márai Sándor. A Vígszínház irattára megőrizte a győztes pályamunkákat a bírálók igazoló kézjegyével. A harmadik helyre sorolt véleményt alighanem a színházban írta valaki. Ezt a feltevést a bírálat szövege - mely kézírással a Vígszínház levélpapírján is fennmaradt! - megerősíti: „Szerintem a közönség a leghivatottabb kritikus. Ez a kritika már ítélt: ha jegyet váltunk a Vígszínházba Karády-darabhoz, először megkérdezzük telefonon, nem mondta-e le a művésznő. A többi, amin vitatkozni lehet, részletkérdés, de a lényeg el van döntve.” Ehhez képest az első díjas vélemény így hangzott: „Izgalmas színész és izgató asszony. A színésztől sokat várok, és az asszonyra szívesen várnék. Azt hiszem, hogy egy színésznő sikerének ez a legbiztosabb jele.” ([Karády pályázat], 1940. április 6. OSZK SZT Irattár 374, kronológia) 170
