Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - „Harsányi Zsolt belép a Vígszínház igazgatóságába...” Roboz Imre és Harsányi Zsolt levelezése, 1938-1941
Ettől kezdve névleg Harsányi Zsolt vezette a Vígszínházát, valójában Roboz Imre folytatta továbbra is a munkát. Akkor került sor döntő változásra, amikor a kamara elnökének, Kiss Ferencnek tevékenysége nyomán a Vígszínház üzemeltetését keresztény tőkéscsoport vette át. Az akciót a színészkamara és a kormány puccsszerűen hajtotta végre. Roboz Imre sorai jól jellemzik az akkori állapotokat. A levelet az igazgató Jalsoviczky Károly nyugalmazott államtitkárnak, a Színházművészeti Kamara mellett működő Színművészeti és Filmművészeti Tanács elnökének küldte: „a Vígszínház teljes jóhiszeműséggel megkezdte az új évad előkészületeit, megszerveztük a társulatot, darabokat vettünk, megindult a bérlet előjegyzés, mint ahogyan egy ilyen nagy üzemnél az nem képzelhető el másképp, hónapok óta tartó előkészületek után abban a helyzetben vagyunk, hogy a jövő héten megkezdhetjük a próbákat. Igen ám, de a kamara még mindig nem véleményezte [...] a színháznyitási kérvényeket”. Roboz kitért arra is, hogy Kiss Ferenc „egész akciója arra megy, hogy a szellemi vezetés keresztény kézbe juttatása után, most a színházakat finanszírozó tőkéből is ki kell pusztítani a zsidó elemet.” Ezzel az elképzeléssel kapcsolatban arra figyelmeztetett a színigazgató, hogy „csak a legnagyobb hazardőr felfogás engedhetné meg, hogy keresztény tőke minden előkészület nélkül ugorjon neki az új szezonnak, darabok nélkül, társulatok nélkül, szervezettség nélkül.”6 Valószínű, hogy Jalsoviczky is hátrahőkölt a sebtiben elkészített 6020/1941. M. E. rendelettől, melyet Bárdossy László 1941. augusztus 12-én írt alá. Az utasítás ugyanis elrendelte, hogy a színház tulajdonosa köteles a színházi engedély birtokosának használatra a színházhelyiséget haszonrészesedés nélkül átengedni. A kölcsöntőkéről szóló rész még ennél is komiszabb feltételeket tartalmazott: „Budapesten működő színházi vállalat (üzem) céljára átengedett kölcsöntőke fejében a hitelező javára - amennyiben az 1939:IV törvénycikk értelmében zsidónak tekintendő, avagy olyan jogi személy vagy kereskedelmi társaság, amely a zsidókkal esik egy tekintet alá - haszonrészesedést kikötni nem lehet, hanem csak kamatszolgáltatást lehet követelni. A kamat mértéke nem haladja meg az Országos Hitelügyi Tanács által megállapított mindenkori legmagasabb kamat mértékét.”7 A Színművészeti Kamara 1941. augusztus 16-án tartott választmányi ülésén - ahogyan a kamarai közlönyből kiderül - „Kiss Ferenc, a kamara elnöke örömmel jelenti be a választmánynak, hogy [...] már most megtörténhet a magyar színészet keresztény és nemzeti alapon való átállítása a fővárosban is, s így lehetővé válik a most következő színházi évadtól kezdve az igazi magyar nemzeti színjátszás megvalósíthatása. [...] Azt hiszi, a választmány egyhangú megelégedésével találkozik az a bejelentése, hogy a jövő színházi évadtól kezdve zsidó tőke a budapesti magánszínházaknál nem lesz. Ez talán a legnagyobb eredmény, mert ahol a tőke, ott a szellem és irányítás, keresztény tőke nélkül keresztény művészet sem produkálható. Ez is megvalósult: keresztény tőkével keresztény színházat csinálunk a következő színházi évadtól kezdve.”8 6 Roboz Imre levele dr. Jalsoviczky Károlynak, 1941. augusztus 7. OSZK SZT Irattár 374, kronológia 7 Magyar Színészet, 1941/11, 2-3. 8 Magyar Színészet, 1941/9, 2. 149
