Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
Miután a színháznál nagyon kevés olyan tag van, akit az „előkelő” jelző megillet, csak két-három személy között kellett válogatnom. Bélám! Szívesen vállaltam a szerepet, amelyet nekem szántál, mert egy célunk volt és egy malomban őröltünk. A porondra hárman álltunk ki: Turchányi Egon, Papp Jenő és én. A többiek óvatosan a háttérben maradtak, és onnan öltögették a nyelvüket, mert hiszen minden vád, ha nem bizonyítható, pletykaszámba megy, és nullává zsugorodik össze. Hogy Te is, mint a többiek, óvatosan húzódtál meg a biztos fedezékben, természetes és helyes is. Senki Tőled rossznéven nem veszi, és józan ésszel nem is veheti. Neked is éppúgy, mint a legkisebb tagnak, volt mit vesztenie. Senki sem kockáztathatja biztos kenyerét. Én tudom, mit jelent nélkülözni! Te, aki gond nélkül élsz, nem tudod elképzelni, miféle irtózatos küzdelem volt ez az öt hónap. Egy fillér kereset nélkül vállalni ezeket a költségeket. A Hevesi-ügy majdnem 600.- pengőmbe került. Minden értéktárgyamat zálogba raktam vagy eladtam. Soha senki sem kérdezte, hogy honnan veszem a pénzt, vagy miből élek. Szegény feleségem4 belebetegedett az izgalmakba. Egy év óta nem volt egy pillanat nyugalma. A betegségem, a felmondás, és a legvégül ez az irtózatos harc, amelyet az államhatalom ellen folytattam, teljesen felőrölte az idegeit. Senki sem bízott a győzelemben, csak én. Fanatikusan bíztam, mert tudtam, hogy egy igaz ügyért harcolok. Minden önteltség nélkül állítom, hogy ebben a küzdelemben én, egyes egyedül én győztem. Turchányi Egon fényes politikai babérokat aratott, nála presztízskérdés volt csupán, őt védte az immunitás. Papp Jenő mögött ott állt a lap a maga súlyával. Az ő győzelme egyszersmind a „Magyarság” diadala. Ellenzéki lapnak kellett kiteregetni a Hevesi-rendszer minden bűnét, s ezzel megindította a gyógyulási folyamatot. De ennek a diadalnak erkölcsi győztese én vagyok. Ezt senkitől sem engedem elvitatni. Ez az én tulajdonom, melyet körömszakadtáig védeni fogok Nem engedem, hogy bárki is előtérbe tolakodjék, és érdemeire hivatkozva jutalmát kérje. Senkit sem engedek magam elé most, amikor az érett gyümölcs betakarítására került a sor. Én nem akarom rátukmálni magam Márkus Lászlóra.5 Én tőle köszönetét nem várok és nem is várhatok, mert hiszen őt a miniszter bizalma állította erre a helyre. Hála a jó Istennek, mert méltóbb embert ebben a csonka hazában nem találhattak volna. Úgy látom, hogy gondosan eltitkolták előtte azok, akiknek kötelességük lett volna felvilágosítani őt, hogy mit produkáltam ebben az ügyben, és hogy az én fékevesztett temperamentumom, az én konok kitartásom nélkül Hevesi Sándor a következő tíz év alatt biztosabban ült volna trónusán, mint valaha, és a Ti óvatos, falmelletti akciótok szétfoszlott volna, mint a buborék. 4 Schmidt Erzsébet Johanna 5 Márkus László 1932. október 17-én kezdte meg a munkát a Nemzeti Színházban. A társulat egy része, Hevesi hívei azonban annyira ellehetetlenítették, hogy az évad végén távozni kényszerült. 143
