Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
Te újra meg újra belelovaltál a küzdelembe! Szívesen mentem! Egy szent cél lebegett előttem! De valid be őszintén, ha elbukom a küzdelemben, és mint rágalmazót a Markóba csuknak, nem lett volna egy vigasztaló szavad a számomra. Koldus vagyok! Egyebem sincs, mint a becsületem! Én a becsületemet tettem kockára egy olyan ügyért, amelyben egyedül én vállaltam a rizikót. Hárman vívtuk meg ezt a küzdelmet. Becsületesen, bátran, az ellenféllel szemben is lovagiasan. Győztünk. Elvitathatatlan jogunk, hogy az újjáépítés munkájában részt vehessünk. Turchányi Egon a parlamentben, Papp Jenő a „Magyarság” hasábjain, én pedig a színháznál. Nekem misszióm van még a Nemzeti Színház romjainak eltakarítása körül. Én Márkus Lászlónak segíteni akarok! Márkus Lászlónak szüksége van rám. Nincs ember, akit jobban nélkülözhetne, mint engem. A színház minden zugát ismerem, mint a tenyeremet. Minden embert szétboncoltam zsigereire, és nincs senkinek egy gondolata sem, amelyet én halálos biztonsággal ne ismernék. Megmondtam Néked, hogy egy testőrséget kell alkotnunk Márkus László köré, ezt az embert, aki igen nagy érték, védelmeznünk kell minden külső és belső ellenség ellen. A győzelem csak akkor lesz teljes, ha a hosszú tespedés után megszületik az az „avantgárdista” színház, amelyről Márkus László álmodott. Márkus Lászlónak velem kellett volna beszélnie, mielőtt belépett az oroszlánbarlangba. Te, Bélám, túlbecsülöd a képességeidet, ha azt hiszed, hogy elegendő, ha Te állsz résen. Tévedsz! Nem ismerem Márkus Lászlót, és Te mindnyájunk közös és szent céljával szemben mulasztást követtél el, amikor elzártad a hozzá vezető utat. Te nem ismered ezt a „rettegő, örökké éhes, egymást marcangoló patkányhadat”, mint én. Figyelmeztetni kell ezt az embert, akinek szép magyar arcáról lerí a jóság és a becsületesség. Azt üzenem Általad: „El fognak adni, uram, már meg is alkudtak reád! Szennyes kezek lelopják a fejedről a koronát, kicsalják kezedből a kardodat, aztán a csőcselék röhögése és át- kozódása közepette odataszítanak a gőgös pogány lábához... Olyan dicstelen véget fogsz érni nagyuram, mint az oroszlánvadász, akit saját kutyái tépnek szét.” Én Márkus Lászlótól nem kérhetek semmit, de Tőled, Barátom, igen. Neked megvannak az összeköttetéseid. Remélem, nem hagysz éhen dögleni. Téged nem eresztelek ki az obligó- ból.6 Bélám! Ne érts félre! Ez nem hadüzenet! Sőt! Ez rideg és hideg megállapítása a tényeknek. Egy nagy lap és egy csomó politikus áll mögöttem! Márkus Lászlóval az élen korlátlan lehetőségeink vannak! 6 kötelezettsége van valakivel szemben 144
