Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
tudta beleélni magát, Tartuffe teljes címszerepét újrafordítottam, ugyanez okból (Csortos Gyula51 miatt) A velencei kalmárban52 53 teljesen újrafordítottam Shylock szerepét; Portia és Nerissa nagyjelenetét a régi fordítás teljes hatástalansága miatt kellett egy repríz alkalmából újonnan lefordítanom. Az élő holttest63 című Tolsztoj-darabban sok orosz dal van előírva, ezek zenéjét saját költségemen megszerzett kottákból magam kerestem össze, a kész kották alá magyar szöveget írtam, amit megszámlálhatatlan esetben kellett megtennem (a kották alá szerzett versek egész kötetet tennének ki), mert kész kottához verset írni a színháznál senki sem tud, kívülről beszerezni ezeket nagyon költséges lett volna, így hát kénytelen voltam évek hosszú során keresztül ezt a munkát is elvégezni, amelyért soha egy fillért sem kértem és nem kaptam. Minden külső fordító, ha fordítást vagy átdolgozást vállal, tantiéme-garanciát kap, vagyis egy megfelelő összeget, mely valamiképpen kárpótlás a munkájáért. Ez az összeg közönséges, egyszerű prózai daraboknál 240-400 pengőig terjed, klasszikus nagy daraboknál 1000-2000 pengőig, hiszen ezek hónapokig tartó munkát igényelnek. Én a magam személyét illetőleg az előleg-garanciát egyetlen esetben sem vettem igénybe, s így be kellett következnie annak a groteszk ténynek, hogy az általam teljesen újra lefordított két Shakespeare-darab összes eddigi tantiéme-jei mélyen alulmaradtak azon az összegen, amelyet egy külső fordító egy ilyen darab fordításáért mint tantiéme-garanciát minden esetben meg szokott kapni. Ha az általam fordított és átdolgozott darabok tantiéme-jeinek végső összegét kikerekítve 15.000,- pengőt elosztom tíz esztendőre, a tétel rám nézve évi ezerötszáz pengőt jelent, amivel szemben legyen szabad felhoznom (s erre nézve Nadányi Emil54 főszerkesztő úr meghallgatását kérem), hogy a Budapesti Hírlapnak évi 4800 pengővel fizetett cikkírója voltam, de erről le kellett mondanom, mert a Nemzeti Színház érdekének ebben az esetben is, csak úgy, mint a többiben, minden egyéb ambíciót és érdeket alárendeltem. A fordítások kérdéséhez még csak egyet kell hozzáfűznöm. A Nemzeti Színház már harminckét évvel ezelőtt, amikor még nem tartoztam a tagjai közé, máris a legnehezebb Shakespeare-fordításokkal és -átdolgozásokkal bízott meg. Shakespeare Antonius és Cleo- patrájának új fordítására,55 Cymbeline-jének színpadi átformálására,56 Labiche Betörőjének57 lefordítására még Beöthy Lászlótól58 kaptam megbízatást. 51 Csortos Gyula (Munkács, 1883. márc. 3.-Bp., 1945. aug. 1.): színész. Bővebben lásd a 23. oldalon! 52 Csortos Gyula 1928. október 18-án mutatkozott be Shylockként a Nemzeti Színházban. A művet 1907. április 4-étől Radó Antal fordításában játszotta a Nemzeti. 53 Bemutató: Nemzeti Színház, 1924. február 29. 54 Nadányi Emil (Nagyvárad, 1881. febr. 28.-Bp„ 1933. máj. 28.): újságíró. Jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte. 1903-ban Budapestre költözött, a Budapesti Napló, a Pesti Hírlap, a Magyar Szó, az Országos Hírlap munkatársa. 1908-tól 1915-ig Kolozsvárott a Kolozsvári Hírlapot szerkesztette. 1915-ben ismét Budapestre költözött. Meglapította félhivatalos kormánylapként a 8 Órai Újságot, ennek főszerkesztője haláláig. 1927-től a Budapesti Hírlap Rt. vezérigazgatója. 55 Bemutató: Nemzeti Színház, 1909. február 12. 56 A darabot nem mutatták be, de a Nemzeti Színház könyvtárában megtalálható az átdolgozás Hevesi Sándor bejegyzéseivel (OSZK SZT N. SZ. C. 183) 57 Eugéne Labiche-Joseph Mélesville: A betörő - Nemzeti Színház, 1902. február 14. 58 Beöthy László (Bp., 1873. ápr. 13.-Bp., 1931. máj. 7.): színházigazgató, író, újságíró. Pályáját újságíróként kezdte. 1898-ban a Magyar Színház igazgatója lett. 1900-1902 között a Nemzeti Színházat vezette. 123
