Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932

Hevesi Sándor levélfogalmazványa Milotay Istvánnak, a Magyarság főszerkesztőjének

Budapest, 1931. jan[uár] 26.

Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr, méltóztassák e levelemet merőben privát levélnek és bizalmas közlésnek tekinteni, amelyre csakis azért szántam el magamat, mert Önt évek óta személy szerint is ismerem és becsülöm, s nem óhajtom, hogy a „qui tacet, consentire videtur” elve alapján2 egy pillanatig is azt hihesse, hogy a Magyarság vasárnapi számában3 ellenem fölsorakoztatott vádjait helytállóknak tartom.

Hatvan évvel ezelőtt Szigligetit, ötven évvel ezelőtt Csikyt s negyven évvel ezelőtt Pau- lay Edét ugyanezekkel a dolgokkal vádolták, ugyanezen az alapon, ugyanezekből az okokból, pontról pontra, betűről betűre, s a szigorú Gyulai Pál akkor mondta a Nemzeti Színház igazgatójáról, hogy az az ország legrágalmazottabb embere.4 A hagyomány fonala tehát nem szakadt meg, és nem is panaszkodom, hiszen még azt is mondhatnák, hogy dicsekszem.

Ami a házi szerzőket illeti, amikor csak e lezajlott fél szezonban is a két házi szerző mellett három új szerzőt hozott a színház: itt a tények és a vádak között olyan űr tátong, amelyet én igazán nem tudok betölteni. Egyébként, az úgynevezett házi szerzők az én direkcióm elején új színpadi szerzők voltak, s a házi szerző lehetőségét nyolc és fél év alatt két tucat

1 Milotay István (Nyírbátor, 1883. máj. 3.-Rheineck, Svájc, 1963. febr. 10.): publicista, politikus. A kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust, majd rövid ideig közigazgatási gyakornok volt. 1907-ben Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjának lett munkatársa. 1913 decemberétől az Új Nemzedék szerkesztője. 1920. októbertől ifj. Andrássy Gyula lapjának, a legitimista Magyarságnak a szerkesztője. Gömbös Gyula miniszterelnökkei megegyezve 1934 augusztusában új kormánylapot indított Új Magyarság címmel. Az 1930-as évek második felétől Imrédy Béla egyik legközelebbi híve. 1933-tól országgyűlési képviselő volt, s az 1944. október 15-i nyilas puccs után tagja maradt a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének. 1944 végén elmenekült Magyarországról; Dél-Amerikában, majd Svájcban élt.

2 „A hallgatás beleegyezésnek számít.” (VIII. Bonifác pápa)

3 A Nemzeti Színház válsága címmel cikk jelent meg a Magyarság 1931. január 25-én kiadott számában. Már az írás első mondataiból kiderül, hogy a cikk írója kíméletlenül támadást intézett a színház vezetősége ellen: „A magyar színházi kultúra munkásainak és barátainak körében is mind több és mind erőteljesebb kifogás hallatszik a Nemzeti Színház működése és művészi színvonala ellen. A lap Hevesi Sándor felelősségét hangoztatta minden témában. Felrótták az igazgatónak, hogy a színház írói gárdájába nem lehet bekerülni, s felemlegették azt a „köztudomású tényt” hogy Hevesi neve túlságosan gyakran szerepel a színlapon; vagyis túl sok szerzői jogdíjat vesz fel. Ekkor még csak ezt kifogásolták elsősorban, mert erre nézve szereztek bizonyítékokat: „Az 1929/1930-as szezonban 82 estén játszottak olyan darabot a Nemzeti Színházban, amelyek után Hevesi Sándornak tantiéme jár”- írták.

A cikk végső kicsengése, hogy új igazgatóra van szükség a Nemzeti Színházban: „Új szellemnek, új irányzatnak kell jönnie, hogy a Nemzeti Színház megállhasson a művészi és anyagi válságba vezető lejtőn.”

4 Hevesi téved, Gyulai Pál Radnótfáy Nagy Sámuel mellett állt ki 1863-ban a Koszorúban megjelent cikkében.

104