Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
lapította, hogy a „kitüntetés nem a magyarság szellemi táborának, de az ellenséges indigena tábornak szólt”. A Hevesi Sándor elleni kíméletlen támadássorozatról és az igazgató naiv védekezéséről jó néhány forrás tanúskodik. Fennmaradt Turchányi Egon parlamenti felszólalásának teljes szövege, amely hűen tükrözi az ülésterem hangulatát; de Hevesi levelei, feljegyzései is elkeseredett viadalra utalnak. A Hevesi Sándor elleni példátlan hajsza idején Herczeg Ferenc volt az egyetlen, aki lapjában, az Új Időkben kiállt a megvádolt művész mellett. Az Ellesett párbeszédek című állandó rovatban védelmébe vette a politikusok acsarkodásának gyűrűjébe került színházigazgatót: „A művészetnek nincs meg a törvényes, de megvan az erkölcsi jogosultsága, hogy kritikát mondjon a politika fölött; a politikának azonban, ha vannak is törvényes jogai, semmiféle erkölcsi jogosultsága nincs hozzá, hogy lóhátról beszéljen a nemzeti művészettel. Mert a magyar művészet világviszonylatban is jelentékeny, a magyar politika pedig csak vidéki nézőpontról valami” - írta.5 Hevesi meghatottan köszönte meg a gesztust. Bajor Gizi ugyancsak szolidaritást vállalt az igazgatóval, s 1932. október 29-én így fejezte be levelét: „És mindazokért a durva bántal- makért, amik az utóbbi hónapokban Magát érték - én, aki annyira tudom - ismerem - becsülöm Magát - alázatosan én kérek bocsánatot - helyettük.”6 Az események kronológiája: 1931. január 25. A Magyarság című napilap A Nemzeti Színház válsága címmel közölt cikket Hevesi Sándor ellen. 1931. február 1. A Magyarság azonos című írása ismét Hevesi Sándort veszi célba: drámai műveit bírálja, rendezőművészetét minősíti. 1931. április 17. Az országgyűlésben gróf Klebelsberg Kunó nagy beszédet tartott kul- túrfölényünk megőrzéséről, és a kultusztárca feladatairól. Elismeréssel szólt Hevesi Sándor működéséről. Kiemelte, hogy Hevesi a pénzügyi szanálás idején lemondott a Nemzeti Színházra eső szubvencióról, amiért hála illetné. Hevesit kitűnő játékmesternek nevezte, akinek keze alatt sok színész sokkal jobban fejlődött, mint másutt tehette volna. Hevesit dramaturgként is kiválónak minősítette, s rámutatott arra, hogy a repertoár összeállítása nemcsak az igazgatótól függ, jó drámaírók is kellenek hozzá. 1931. augusztus 19-én Bethlen István beadta kormánya lemondását. Horthy Miklós kormányzó Károlyi Gyulát bízta meg a miniszterelnöki teendőkkel. 1932. február 20-án jelent meg a hír, mely szerint csökkentett fizetést kapnak az állami színházak tagjai. 1932. február 21. A Magyarságban Thury Lajos Az állam színházai címmel írt cikkében így jellemezte a Nemzeti Színház helyzetét: „Mostanáig volt a pazarlás korszaka, amelyben hatalmas, de egészen terméketlen alkotások jöttek létre, szinte észrevétlenül, amelyben 5 [Herczeg Ferenc]: Ellesett párbeszédek. Új Idők, 1932, 721. 6 Bajor Gizi levele Hevesi Sándornak, Budapest, 1932. október 29. OSZMI KT 59.3435.1 101
