Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932

aranyból, kölcsönpénzzel, a magyar nép verejtékével, jelen napjaink lelket ölően sok gondjával építették fel a kultúrfölény délibáb szilárdságú álomvárait. Most reánk szakadt a takarékossági politika, amely redukál, csökkent, leépít minden áron, kiadásokat töröl még akkor is, ha ezzel szemben bevételek esnek vissza, vagy állandó értékek pusztulnak el.”

1932. február 25. A Magyarság arról számolt be, hogy csökkentik a Nemzeti Színházban a fizetéseket, 1932 tavaszán végül erre nem került sor.

1932. március 15. Pékár Gyula beszédet mondott a Petőfi Társaságban, melyben a Nemzeti Színházat is megtámadta. A Budapesti Hírlap beszámolója szerint Pékár a „magyar nemzettörténeti drámák ciklusát és az elsőrendű szereposztású ifjúsági darabok, a magyar klasszikus népies darabok előadását kívánja a Nemzeti Színháztól, és a színészek olyan irányú nevelését, hogy a nemzeti és faji öntudat ébren maradjon bennük.”

Pékár vádjaira a Nemzeti Színház direktora, Hevesi Sándor válaszában leszögezte: „A Nemzeti Színház oly kevéssé »mentesítette magát« a nemzeti és klasszikus hagyományok alól, hogy az utolsó években előadott régi magyar költők és darabjainak száma (Vörösmarty, Kisfaludy, Szigligeti, Teleki, Csiky Gergely) Paulay Ede óta sohasem volt ily nagy; Shakespeare, Moliére, Calderon, Schiller stb. művei sohasem szerepeltek ennyi estén.”

1932. március 31. Bejelentették, hogy a következő évben huszonöt százalékkal csökkentik az állami színházak szubvencióját.

1932. március 31. A Magyarság megírja, hogy az elkedvetlenedett Hevesi Sándor vissza akar vonulni, csak meg akarja várni június 30-át, mert akkor már csak egy éve lesz hátra a teljes nyugdíjhoz. Utolsó évét szabadságon akarja eltölteni.

1932. április 3. Kultuszminiszteri rendeletre bezárták a Nemzeti Színház Kamaraszínházát.

1932. április 10. A Magyarság megkezdi támadássorozatát Hevesi Sándor ellen. Első cikkének címe: Hevesi Sándor igazgatásának hibái a Nemzeti Színháznál. Ezt követően szinte naponta jelennek meg újabb támadások: április 12-én, 13-án, április 21-én.

1932. június 1. Turchányi Egon parlamenti felszólalásában nemzetellenesnek minősíti Hevesi Sándor műsorpolitikáját, bírálja a színház gazdálkodását, művészi színvonalát, „erkölcsi levegőjét”, s az igazgatót gazdasági visszaélésekkel is megvádolja.

1932. június 3. Hevesi Sándor felkereste Karafiáth Jenő kultuszminisztert, és beadványt adott át. A beadványban kérte a képviselőház szerdai költségvetési vitája során személyét ért vádak kivizsgálását, hogy azokat illetőleg teljes elégtételt nyerhessen.

Karafiáth megbízta Petri Pál államtitkárt, hogy Krúdy Andor kincstári jogügyi tanácsossal és Fülei Szánthó Endre miniszteri osztálytanácsossal folytassa le a vizsgálatot. A Magyarság támadásai ezekben a napokban is folytatódtak.

1932. augusztus 26. A sajtó hírül adta, hogy Hevesi Sándor „a kiváló Moliére-ismerő és Moliére-fordító” a francia becsületrend lovagja lett.

1932. szeptember 22. Horthy elfogadta a Károlyi-kormány lemondását.

1932. október 1. Megalakult Gömbös Gyula kormánya. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Hóman Bálint.

1932. október 13. A Hevesi Sándor elleni vizsgálat befejeződött; a kultuszminiszter a következő hivatalos nyilatkozatot adta ki: „Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának önmaga ellen kért vizsgálata ügyében a kiküldött bizottság, amelynek elnöke dr. Petri

102