Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
Magyar Bálint.1 Kárpáti Aurél 1932-ben pedig így jellemezte a Nemzeti Színház válságát: „Ó, szegény direkció, s te, még szegényebb Nemzeti Színház, amelyet egyszerre sújtott a film feltörése és a középosztály letörése, az állami szubvenció ismételt lefaragása, a kísértő rémként vissza-visszatérő gázsi redukció, létszámcsökkentés s egyéb közgazdasági áldás - bizony nem könnyű a te helyzeted, miután puszta sóhajtással mégis csak bajos díszletet festeni. Sze- gényszagú helyről pedig menekül a közönség. Kivált, ha az a szegény hely színház, ahol első és legfontosabb kellék: az illúzió.”2 Kárpáti igyekezett a Nemzeti Színház nehéz helyzetét pusztán a pénzügyi helyzet romlásával és Hevesi művészi válságával magyarázni, a politikai átalakulásról tudomást sem vett. De Hevesi sem vette észre, hogy ha a kormány helyzete inog, akkor hamarosan neki is távoznia kell. Nemcsak a belpolitikai küzdelemben hallatták egyre hangosabban hangjukat a szélsőjobboldali erők, a Nemzeti Színházban Hevesi ellenfelei elérkezettnek látták az időt, hogy döntő támadást intézzenek az igazgató ellen. Érdemes hosszabban idézni Magyar Bálint elemzését, mely lényeges összefüggésekre hívja fel a figyelmet: „A színházi közvélemény úgy tudja, hogy Hevesi leváltásának »az elbocsátott ügyelő bosszúja« az oka. [...] Az egészből annyi az igaz, hogy a szenvedélyes támadók igénybe veszik Hajdú [László] nem egészen korrekt módon megszerzett terhelő adatait, de utána gyorsan igyekeznek megszabadulni a személyétől. Hajdú már színinövendék kora óta szenvedélyes szubgrupp formáló, most is adatokat gyűjt, fényképez, és felkészül minden eshetőségre. Amikor aztán Hevesi elköveti meggondolatlanságainak egyikét, és 1932 tavaszán elbocsátja, mikor pedig már csak egy éve hiányzik nyugdíjjogosultságához, egy beteg (és rövidesen meghalt) feleség mellett, állástalanságtól fenyegetetten, anyagát a támadók rendelkezésére bocsátja.”3 A támadókat nemcsak Hajdú informálta, hanem Náday Béla, a Nemzeti Színház vezető művésze is. Náday mellőzöttnek érezte magát, s különösen azért gyűlölte igazgatóját, mert nem feleségét, Tasnády Ilonát sztárolta, hanem Bajor Gizit. (Hogy ez nemcsak feltételezés, bizonyítja, hogy Hevesi összeállította a színésznő 1922-1932 között eljátszott szerepeinek listáját. Eszerint a tíz év alatt ötvenkilenc nagy szerepet alakított...)4 Hevesi Sándor ellen 1932 tavaszán példátlan hajszát indítottak: megtámadták személyét, magánéletében, pénzügyeiben vájkáltak, bírálták a Nemzeti Színház gazdálkodását, műsorpolitikáját, de az igazgató művészi célkitűzéseit is kritizálták. Ügyeltek arra, hogy nyílt antiszemita kirohanásokat ne intézzenek ellene, de az igazgató elleni emberhajsza egyik fő mozgatórugója mégiscsak ez volt. Koroda Pál kijelentése jól jellemzi a hazai viszonyokat, Hevesi becsületrendjéről eufemizált zsidózással 1932-ben megál1 Magyar Bálint: A Nemzeti Színház története a két világháború között (1917-1944). Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1977,180. 2 Kárpáti Aurél: Utazás a Nemzeti körül. In: K. A.: Főpróba után. Válogatott színibírálatok, 1922-1945. Budapest, Magvető Kiadó, 1956, 226-227. 3 Magyar Bálint: i. m., 185. 4 Tasnády Ilona 1922-től 1932-ig játszott szerepei. Gépirat, Hevesi Sándor ceruzával írt megjegyzéseivel. OSZMI KT 75.164 100
