Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása 1931-1932 A Bethlen István nevéhez fűződő politikai konszolidációt lényeges művelődéspolitikai törekvések tették teljessé. A Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Klebelsberg Kunó, 1922-ben a Nemzeti Színház élére az intézmény kiváló, európai hírű rendezőjét Hevesi Sándort nevezte ki. A hatalom nemcsak a személyi feltételeket teremtette meg, arról is gondoskodott, hogy a kulturális küldetést anyagilag is támogassa. Hevesi Sándor a Nemzeti Színház direktoraként igazi reformot hajtott végre: megújította a színház műsorát, új tagok szerződtetésével felfrissítette a társulatot; és a színjátszóstílusban, a szcenikai keretben is gyökeres változásokat hozott. Rendezéseire alapos tanulmányokkal készült. A próbákon részletes szövegelemzést végzett, a színészektől megkövetelte, hogy pontosan végrehajtsák instrukcióit. A Nemzeti Színházban általa meghonosított Shakespeare-kultuszra felfigyelt egész Európa, de a kortárs magyar szerzők művei is feltűntek időről időre a Nemzeti színpadán. Hevesi többször megrendezte Madách Imre Az ember tragédiája című művét, s határozott elképzelése volt Katona József Bánk hámjának „átigazításáról”. Fáradhatatlanul kutatta, hogy melyik magyar és európai klasszikus művet lehet színre vinni a XX. században. Drámaíróként, műfordítóként, átdolgozóként, dramaturgként egyaránt életművet teremtett. Mindeközben gyakran került támadások középpontjába, bukását többször tényként kezelték, ám Klebelsberg Kunó mindvégig kitartott mellette. Hevesi Sándor nagyszabású művészi terveinek a nagy gazdasági világválság vetett véget. Bár Trianon után sem volt rózsás a színházak helyzete: az 1920-as évek közepétől színházak sora zárt be Magyarországon. A stabilizációval összefüggő gazdasági intézkedések megkurtították az állami színházak költségvetését, az államapparátus leépítése nyomán pedig a közönség is megfogyatkozott. Hevesi az állami szubvencióban bízva azonban éppen ekkor, 1924-ben, az Andrássy út 69. szám alatt nyitotta meg a Nemzeti Színház Kamaraszínházát. Egy évvel később a Szerecsen utcában álló, volt Blaha Lujza Színházba költöztek. Az utca ekkor kapta meg a Nemzeti legendás igazgatójának, Paulay Edének a nevét. Hevesi sajnos előnytelen pénzügyi feltételekben állapodott meg a színházépület tulajdonosaival. Érthetetlen, hogy a tapasztalt, tájékozott színházi szakember miért bízott abban, hogy vállalkozása nem lesz ráfizetéses. A gazdasági válság 1932-re elsöpörte a Kamaraszínházat, s ez megpecsételte Hevesi sorsát. Olyan veszteségeket kellett elkönyvelni, melyeket a költségvetés már nem tudott kezelni: elbocsátásokkal, a szubvenció csökkentésével és a fizetések redukálásával igyekeztek úrrá lenni a nehézségeken. „A Kamaraszínház bezárása után Hevesi már csak súlyos sebesült. »Félkarú óriás«. Ez az intézkedés mintha ország-világ előtt kihirdetné teljes védtelenségét” - hívta fel a figyelmet 99
