Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

rámba — friss kecsketejjel és brindzával; folklórként pedig igaz történetekkel Niculijá- ról, a szegények barátjáról s a gazdagok fosztogatójáról — akit nem azért lő le a csendőr, mert vérdíj van a fejére kitűzve, hanem hogy véletlenül se derüljön ki: éveken át ő, a hatóság, látta el fegyverrel és lőszerrel a bandát (természetesen nem emberbaráti indítékok alapján).

A java azonban a galócási telep után következik. (Időközben befutott a bűvös papír.) A Kárpátok ősfenyvesein átkelve Déry legyalogol Moldvába, s itt a változatosság kedvéért tutajra száll, és több mint száz kilométert lecsurog a Beszterce (Bistrica) folyón, egészen a Békás-szorosig. Időközben érintve Dorna Vatrát (fürdőivel), ahol végre képeslapot is sikerül vásárolnia.

ízelítőül két snitt - a korábbiaknál színesebb és valamivel bőbeszédűbb úti jegyzetekből:

1. kép. Színhely: Dorna Vatra (Varra Dornei), járási székhely

,.JÚl. 20-án ünnep, nagyvásár, parasztok ezrével érkeznek szekéren. Paraszt lovon ül, nemzeti viseletben, nyitott ernyővel. — Templomban parasztok ministrálnak, a pópának, nekem is égő gyertyát nyomnak kezembe.”

2. kép. Színhely, időpont: Galu, a Beszterce (Bistrica) melletti falucska, júl. 21.

„Este 7-kor, 11 órai út után kiszállunk, tutajos ragaszkodik, hogy nála háljak. Kocsmában fogatlan vénasszony, megcsókol, később kiderül, hogy bolond. Részegek. Arra gondolok, hogy éjszaka agyonüthetnek, kirabolhatnak. Ehelyett remekül érzem magam, kis házban, mama, család jön-megy, a parasztokat főleg térképeim érdeklik. Végül vacsora, csirke, mamaliga, házigazda rám erőszakolja egyetlen ágyát, a feleségével tornácon alszik, földön.

Reggel háromkor, sötétben indulás, réteken át, a szürkületben egy ló áll és néz. Oly sötét még, hogy nem látni - szemközti parton bokor alatt tehén, vagy ember mozog: ember, halászik. Később is vízben gázló halászok. A hajnali ködben mindenütt állatok állnak. Hosszú szakaszokon teljes csend. Este házban, megmutatták Niculija holttestének fényképét, paraszt tárcájában hordja.” (Halál, 336—337)

Már csak néhány hidláson (farönkökkel kirakott útszakaszon) kellett átkelni a Békásszorosban, amelyek visszavezettek Csík-országba. Nagyhagymás és Egyeskő megmászása következik, s leereszkedés lovon, szekéren a városokba: Gyergyószentmiklósra, Csíkszeredára, Székelyud varhely re. Egyhetes időzés Segesvárott és Nagyszebenben; s augusztus 7-én, holtfáradtan, bevonul Brassóba, egyenesen a Brassói Lapok szerkesztőségébe - a Gaál Gábor ajánlotta barátok közé.

És az írók? Tapasztalhattuk: nem ők álltak a középpontban. Ennek ellenére e néhány hét alatt hősünk tucatnyi új ismeretségre tett szert. Elsőként természetesen Kolozsvárott, az újságírók New York-beli különtermében, ahol esténként a „dumapartik” folytak.

Az élre Balogh Edgár, a szlovákiai magyar falukutatást kezdeményező Sarló-mozgalom veteránja kívánkozik. Nemrég települt át, s egyenes jelleme és lelkes idealizmusa révén itt is kiemelkedett. Igaz, itt már a falu felé fordulás gyakorlatibb, politikai töltésű területén, az erdélyi népfront, a MADOSZ (Magyar Dolgozók Országos Szövet84