Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

A záró versszak pedig:

„A hullástól! A lezúduló angyaltól, kinek tenyeréből sötét áradásban ömlik a vak éjszaka, két dűlt sugárban, az elkerülhetetlen romlástól ne félj! a büntetéstől, a férgek vetésétől, s tagadástól s a menny hét dörgésétől,

Tibor, ne félj!"

(Minden szó a helyén van: az éjszaka két (keleti és nyugati) sugara s a többi részlet; de ha már magyarázgatni kezdenénk az „elkerülhetetlen romlás”-t vagy a „tagadás”-t — elveszne a vers minden sejtelme és szépsége.)

Marad még a kérdés: miért éppen Erdélybe, Romániába indult?

Fél tucat indíték is kínálja magát: Németh Andor néhány évvel korábbi bukaresti tartózkodása; az a régen — még az emigrációban — megfogalmazott szempont, hogy ez Európa egyik legolcsóbb országa; de szóba jöhetnek az ifjúkor emlékei, a galócási fatelep, ahol tizenévesen megismerte a fakitermelést és -köbölést. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a belterjesebb irodalmi vonatkozásokat sem. Másfél éve, hogy a Tanú különszámaként megjelent Németh László Magyarok Romániában című dolgozata, amely a társaival végzett tanulmányút élményeit, tanulságait fogalmazta meg, s a nemzetiségi kérdésen túlmenően felvetette a román néppel való demokratikus összefogás gondolatát is; s amely éppen ezért országos visszhangot keltett, legalábbis értelmiségi körökben. Végül szóljunk a legnyilvánvalóbb indokról, Gaál Gábor személyéről és folyóiratáról. A Nyugattal végleg elhidegúltek a kapcsolatai, a Gondolattal is folyton hullámzottak. Mint baloldali a legbiztosabban a Korunkra támaszkodhatott, és szerkesztőjére, aki — elődjével, Dienes Lászlóval — már több mint tíz éve eredményesen hajózott a cenzúra szkúllái és kharúbdiszei között. (Tegyük hozzá, ebben az a prózai körülmény is közrejátszott, hogy a romániai sajtóviszonyok szabadabbak és demokratikusabbak voltak a hazaiaknál.)

Déry 1937. június 10-én érkezett Kolozsvárra, ahonnan két hét ismerkedést és tájékozódást követően átrándult Nagybányára. Kiderült ugyanis, hogy az imént említett demokratikus elvek az államgépezetnek nem minden területén érvényesültek. Ahhoz, hogy átránduljon a Kárpátok keleti felére, Moldáviába, külön engedélyt kellett kérnie Bukaresttől. S ez még további két hét múltán sem érkezett meg. Július 10-ével tehát visszatért Kolozsvárra, s onnan Marosvásárhelyre, majd Galócásra kanyarodott.

Hogy e másfél hónap mivel telt? Ne tessék komoly dolgokra gondolni! Kikapcsolódás és nők, és megint csak nők. Kolozsváron egyenesen a kuplerájban töltött éjszakákkal és a prostitúcióval kapcsolatos szociologizálással. Nagybánya környékén már szelídebbek a viszonyok: tágas turistaházakkal, s mint couleur locale: egy-egy kirándulással a közeli aranybányába, illetve egy tekintélyes, 700 állatot számláló hegyi ka83