Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

A gyűjtemény egyetlen olyan tétele következik, amelyet önkényesen soroltunk be Kőhalmi Béla 1936. dec. 22-i levele elé. Tehetnénk akár az év elejére, akár közepére - ugyanúgy bizonytalanok maradnánk, hiszen csupán kísérő sorok egy kézirathoz, amely 1936. december elején jelent meg. A december 22-i levél ugyanis már a kötet, az Új könyvek könyve egy példányának a díjtalan átengedését járja körül, miközben a megjelentetés pénzügyi kötéltáncába is betekintést enged.

E kiadványról tudnunk kell, hogy Kőhalmi Bélának (a Bécsi Magyar Újság és a Panoráma szerkesztőségében megismert kollégának) a második vállalkozása, amely írói vallomásokat tett közzé. Első alkalommal 1918-ban kérte fel kortársait, 87 írót, köztük a Nyugat főmunkatársait: tegyenek vallomást kedvenc szerzőjükről, olvasmányaikról. A beérkezett válaszokból állt össze a Könyvek könyve, amely ma már könyvészeti ritkaság, ízléstörténeti és olvasásszociológiai kincsesbánya, a múlt századforduló irodalmának élő keresztmetszete.

A harmincas évek közepén Kőhalmi megismételte kezdeményezését, ezúttal 173 kortársat szólítva meg; köztük olyanokat is, akik már szerepeltek a Könyvek könyvében (például Babits Mihályt, Ignotust, Kassák Lajost vagy Schöpflin Aladárt), ám többségükben azokat, akik a húszas és harmincas években váltak ismertté, így Benedek Marcellt, Halász Gábort, Hatvány Lajost, Kárpáti Aurélt, Németh Andort, Radnóti Miklóst, Remenyik Zsigmondot, Sárközi Györgyöt, Sík Sándort, Szabó Lőrincet, Szabó Pált, Szerb Antalt vagy Veres Pétert. A megszólítottak sorában találjuk Déry Tibort is.

Kőhalmi körkérdése ezúttal valamivel bonyolultabban hangzott, mint húsz évvel korábban, s tartalmilag is kettévált. Eredeti szövege így hangzott: 1. Világképe, eszményei kialakulására, fejlődésére mely művek voltak jelentős befolyással? 2. Mely művek voltak azok, amelyek hatása messze túlnőtt az ún. „elolvasandó könyvek” hatásán. Melyek azok, amelyeket függetlenül attól, hogy mennyit köszönhet nekik, szeret (újra meg újra visszatérő olvasmányok), melyek azok, amelyeket trouvaille-ként üdvözölt, volt-e köztük olyan, amelynek kívánatos, szükséges megrendülést köszönhetett? (Kőhalmi Béla új gyűjteményének, az Új könyvek könyvének előkészületeiről és megvalósításáról lásd írók és könyvek. Magyar írók könyvekről és az olvasásról, szerk., bev. Batári Gyula, Bp., NPI, 1987, 3-5.)

Ne sajnáljunk egy bekezdésnyit Déry szövegétől, pontosabban kissé szokatlan, a válaszadást megtagadó két indokától: „Az egyik, hogy megszégyenítőnek érzem, ha a még élő írót műve elé állítják, önvallomásokat kérnek tőle, tehát tulajdonképp mellébeszélést, s ezzel meghamisítják önmagának pontos és tiszta, egyetlen méltó megfogalmazását, azt, amelyet művében ad.”

A további érve talán az előbbinél is érdekesebb: „A másik ok, amiért csak nehezen tudnám rászánni magamat érdekfeszítő kérdéseinek megválaszolására, az a meggyőződésem, hogy azok a könyvek, amelyeket semmi áron sem akarnék másodszor is elolvasni, nagyobb hatással voltak rám, mint azok, amelyeket tízszer is átböngésztem. Attól tartok, hogy az erkölcsileg gyatra vagy művészileg bárgyú könyvek éppoly su- galmazón alakítják az embert, mint a tiszteletre méltó olvasmányok, s minthogy arányól