Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

662.

ILLYÉS GYULA - D. T.-NEK 1936. júl. 26.

Beérett a gyümölcs, pontosabban az a vackor, amelyről már szóltunk. Garnett kapcsán a szuperlektor kijelenti, hogy fordítója se angolul, se magyarul nem tud. A „jelentést” és a javasolt javításokat Déry megküldi barátainak, pártatlan ítéletre várva — s hogy önmagát is ellenőrizze.

A kötözködő kiadói munkatárshoz intézett indulatos választ lásd Péter András neve alatt: 665. levél.

Kedves Barátom,

az átnézett ötoldalnyi fordításban a piros betűs javítást 3-4 esetben indokoltnak, 7-8 esetben rossznak (egypárszor súlyosan magyartalannak), különben pedig indiferensnek találtam. Természetesen az eredetivel nem tudtam összevetni, minden csak a stílusra s a magyarságra vonatkozik. Véleményem szerint a fordítás eredeti állapotában is használható, kitűnő, a korrektúra többet ront rajta, mint javít. Hogy te hogy tudsz magyarul? Bár én tudnék így!

Szeretettel

Illyés Gyula

1936. VII. 26.

Közli BF Költő, 118.

1934. márc. 8.<----->1936. szept. 3.

663.

NÉMETH ANDOR - D. T.-NEK 1936. júl. 26.

Kedves Barátom,

felszólításodra átnéztem fordításodnak piros plajbásszal átjavított első öt oldalát. Azt kérded tőlem, mi a véleményem ezekről a javításokról. Az eredeti szöveg hiányában csak a magyarosság és a nyelvi könnyedség szempontjából hasonlíthattam össze a korrektúrákat fogalmazványoddal. Megkereséseddel kapcsolatban előzetes álláspontom az, hogy minden fordítás csiszolható és javítható; ez a fordítás természetéből következik — s így ezen az öt oldalon sem volt nehéz némely nehézkességet vagy magyartalanságot felfedezni s helyreigazítani. Ez csak használ a fordításnak. Sajnos azonban, egészében véve az a benyomásom, hogy a piros plajbásszal buzgólkodó korrektor helyenként a kákán is csomót keres: mi több, elrontja a jót, okvetetlenkedik, egyszer s másszor pedig egyenesen értelmetlenné teszi azt, ami az eredeti fogalmazványban helyes volt.

40