Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
660. THURY ZSUZSA - D. T.-NEK 1936. jún. 30. Drága Tibor! Ahogy előre megmondtam, V' Szovátán volt, és csak este érkezett vissza. Ma két óra hosszat kínos és hangos vita volt nálam az ügyvéddel és vele, de délután vettem másik ügyvédet. Ha nem egyeznek meg, elhalasztják a pert - holnap tudok meg mindent. Én nem engedek most. Délután is eljött hozzám az ő ügyvédje. Altatót vettem, úgy alszom, mint a zsák, kipihent vagyok és délelőtti rohamomtól eltekintve nyugodt. Tiborkám, holnap megírok mindent, lehet, hogy még egy-két napig maradnom kell a holmim miatt. Kérlek, tég benned bízom egyedül, hívd fel a Lajost, hogy mi van a lappal,2 és ha valami lényegeset megtudsz, fontosat, hívj fel este 8 után 1009, az újságíró klubban. Megteszed? Nem szeretnék lemaradni a dologról. Azonnal írj. Vigasztaló rátok gondolni, otthoniakra. Itt végtelenül egyedül vagyok, hajszolt állatnak érzem magam, és nagyon jó lesz újra otthon lenni. Nem tudom, mikor jövök, a héten biztosan. Az újságírók nagyon kedvesek hozzám, velük ülök a klubban, de tegnap is 11 -kor lefeküdtem. Légy jól, fordíts. Meleg szeretettel üdvözöllek Zsuzsa Cluj, New York Szálló 1 V - Taub Vilmos, a levélíró férje 2 Lajos Thury Zsuzsa öccse; a „lap” valószínűleg azonos új, budapesti munkahelyével, az Esti Újsággal. 1936. jún. 28.<----->1936. szept. 4. A tárgyalást végül megtartották, Thury Zsuzsa ismét szabad lett. Adjuk át visszaemlékezéseinek a szót, mert hangulatos bepillantást nyújtanak mindkettőjük életmódjába. „Mint elvált asszony 1936-ban ismét pesti lakos voltam. Déry Tiborral változatlan a barátság. Gyakran jött hozzám a Naphegy utcába, anyámmal laktam itt két kis szobás, félig szuterén lakásban. A Philadelphia és a Japán kávéházba jártunk, felújítottam régi ismeretségemet Tersánszkyékkal, meleg barátság szövődött közöttünk, szerda estéken vacsora, kártya Tersánszkyéknál; Nagy Lajosékkal késő éjszakáig beszélgetések a Japánban, Almási téri lakásukban voltunk gyakori vacsoravendégek. Tiborral a kezdeti pajtási viszony átalakult, elmélyült, ugyanakkor romlott, gyakori volt az ellentét közöttünk, ezeket az én szeszélyes és álhatatlan természetem váltotta ki.” 37
