Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

657.

GAÁL GÁBOR - D. T.-NEK 1936. jún. 4.

Korunk világnézeti és irodalmi havi szemle

Cluj-Kolozsvár, 1936. június 4.

Kedves Uram!

Ide mellékelem a júniusi számban megjelent egyik, régebben küldött verse kivágását.1 Ezt is nagyon köszönöm (az utóbbi időben megjelent két verse honoráriumát a napokban kapja meg).

Pár héttel ezelőtt közölt1 regényrészletét a közlendők közé soroltam, lehet, hogy már a július 10-én megjelenő nyári dupla számban megjelenik. (Azért beszélek a megjelenés időpontjáról ilyen feltételesen, mert a dupla szám anyagáról még nincs gyakorlati áttekintésem.f

Verset vagy egyéb írást azonban mindenképp szívesen vennék Magától a dupla számra. Nagyon sokszor üdvözlöm

Gaál Gábor

Közli GGL, 321-322.

1 A bűbájos Krónika a Phasosi Phyliscusról (in Korunk, jún., 6. sz., 510; Felhő, 192) a társadalomból kivonult és a méhekkel szót értő, sőt társalkodó filozófus alakját idézi.

2 Helyesen: küldött.

3 A jelzett regényrészlet, úgy látszik, nem nyerte meg Gaál tetszését. A Korunk 1936-ban nem hozott több írást Dérytől.

1936. ápr. 22.<----->1937. febr. 17.

Keresztury Dezső (lásd 514. levél) 1936-ban hazatért Berlinből, s Ottlik György, a Pester Lloyd új főszerkesztője felkérte őt a tárcarovat vezetésére. Aranyidők következtek Déry számára! Novelláiért megkapta az eredetiért és a fordításért is járó („kettős”) honoráriumot (lásd Kortársak Déry Tiborról, szerkesztette és az interjúkat készítette Botka Ferenc, Bp., PIM, 1994, 68—69). A Pester Lloydban még sosem jelent meg eny- nyi elbeszélése: A két hölgy, A kanári, A három tüsszentés, az Egy finom öregúr, az Egy délután a szőlőhegyen (németül Knockout, 159-166, 211-220, 226-235).

Az anyagi vonatkozásokhoz tartozik az erre az évre eső fordítás is, amelyben ismét szerencséje volt. A Franklin kiadó egy olyan mű tolmácsolásával bízta meg, amely egyszerre volt siker és művészi szenzáció. Itthon az elsők között Szerb Antal figyelt fel rá, s irodalomtörténetében is megemlékezett róla, s mint „a tündérvilágnak, a faerienek, a csodának a feltámasztását” állította szembe a kontinens avantgárd mozgalmaival.

„Míg a Csatornán innen az írók a szavak, a mondatok és a lélektan szeszélyes formáihoz menekülnek, az angol [kolléga] megtartja a normális mondatot, sőt a normális lélektant is, ellenben elveti a normális valóságot egy szeszélyesebb, költői valóság, a mese kedvéért.

34