Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Függelék
Az úriember... Az egyik járdaszigeten álltunk, és vártuk a villamost. Pesti ember ekkor szedi rendbe gondolatait, mikor a villamosra vár. Egy rohanásban él, ez az idő úgyis „kiesik” életéből, nem tudja gazdaságosítani — hát gondolkodik. Ilyenkor fölényes, nyugodt s a leg- bölcsebb embernek érzi magát a világon. Úgy áll ott a tömegben, a járdaszigeten, mint egy király: szemlélve a pór életét. De amint odaérkezik a villamos, egyszerre megváltozik. Szürke, tolakodó, köznapi emberré lesz. Ingerlékeny, s képes pofozkodni, hónapokig rendőri és bírói kihallgatásokra járni, mert valaki véletlenül cipője talpának a szélére lépett. Ezúttal is így történt. Amint beérkezett az első villamos, egymást taposva megrohanták a feljárókat. Csak egy szürke kabátos férfi maradt továbbra is nyugodt, fölényes. Nem tolakodott. Türelmesen megvárta, míg előbb leszállnak, az előtte állók fel- szállnak, és sor kerül rá. Kényelmesen akart felszállni. Nem kapaszkodott a lépcsőre, nem köhögött az arcunkba, inkább hagyta, hogy két villamos is elmenjen előtte. Megnyerő magatartása volt. Úr volt!... A következő kocsi lépcsőjéről valaki majdnem a kerekek alá esett. Esés közben magával rántott a lépcsőről egy gyermeket, kezével belekapott egy asszony arcába, és a földön véresen, felszakadt nadrággal terült el. A szürke kabátosnak egy arcizma sem rándult. Állt és várt. A következő villamosra már felszállhatott volna. Indult is, hogy fellép, de a villamos abban a pillanatban egy gondolatnyit megindult, és visszalépett.- Ejnye, kérem! — szólalt meg mögötte dühösen egy fiatalember, aki lemaradt, mert a szürke kabátos előtte állt. - Erre már igazán fel lehetett volna szállni! — Hogyne — válaszolt a szürke kabátos -, hogy majd a másik lábamat is levágja a villamos? Ekkor láttuk: egyik lába műláb volt. Tehát ez volt az ára, hogy megtanult felszállni a villamosra - „mint egy úr”!? Esti Kurír, 1943. febr. 3., 4. Röntgen Megilletődött kegyelettel gondol az egész tudományos világ, az egész művelt emberiség egyik legnagyobb jótevőjére, Konrad Röntgenre, akinek találmánya valóságos forradalmat jelentett a kórmegállapítás és gyógyítás terén. Ma van húsz esztendeje, hogy meghalt, s ez a két évtized, melyet ő már nem élhetett meg, kápráztatóan széles területre terjesztette ki találmányának hatását. A röntgenkép segítségével homályos és azelőtt diagnosztizálhatatlan kóresetek világosodnak meg; a röntgensugár enyhü286
