Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Függelék

lést, javulást, sok esetben gyógyulást hoz odáig reménytelennek hitt betegségekre. Száz- és százezer kis családi szentélyben gyullad meg ezen az évfordulón a hálás emlékezés mécsese, száz- és százezer gyógyult beteg hajtja meg áhítattal fejét a nagy német kutató emléke előtt, és ébred ugyanakkor arra a felismerésre, hogy milyen hősei a haladásnak, a jobb és boldogabb életnek ezek a szerény, fehér köpenyes férfiak, akiknek humanizmusa nem ismer más célt és szenvedélyt, mint a segíteni akarást. Valóban más, eszményibb világban élnek, járnak és alkotnak ők, mint más, közönséges halandó. Ott nincs különbség ember és ember között, mert tevékenységük szegényre és gazdagra, gőgösre és szerényre, fiatalra és öregre egyformán kiterjeszti a tudomány áldását. Mint ahogy önmaguk között sem ismernek egyéb különbséget, csak azt, hogy ki tud többet, jobban, eredményesebben dolgozni az egész emberiség javára. A szellem e legkiválóbbjai között is rendkívüli hely illeti meg Röntgent, akinek hódolattal adózik ma a civilizált világ.

Esti Kurír, 1943. febr. 10., 3.

287