Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

alárendelve. Lapbetiltások, pártfeloszlatások, letartóztatások. (Az elsők között tiltják be a Magyar Csillagot, munkatársai a biztonság kedvéért elhagyják a fővárost.) Március 29-én egy sor kormányrendelet megszünteti a zsidók sajtó-, színművészeti és filmművészeti kamarai tagságát, megtiltja, hogy zsidók állami hivatalt töltsenek be, s elrendeli, hogy megkülönböztetésül ruhájukon sárga csillagot viseljenek.

Megtörténik vitéz Kolosváry-Borcsa Mihálynak a rádió, a sajtó, az irodalmi élet kormánybiztosává való kinevezése is; aki késlekedés nélkül látott hozzá tervei megvalósításához: jegyzékek készültek a közforgalomból kitiltott könyvekről, begyűjtőhelyeket jelöltek ki — Budapesten 14, vidéken 44 telepen, majd megindult a szerelvény közel félmillió kiadvánnyal, 22 vagonba zsúfoltan. Az első kötetet maga a kormánybiztos dobta a papírölő malomba, amelyet többek között Ilja Ehrenburg, Tristan Bemard, Feucht- wanger, Freud, Egon Erwin Kisch, Lassalle, Marx, Felix Salten, Franz Werfel, Stefan Zweig és Arnold Zweig, Heinrich Heine, Proust; a magyarok közül Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Radnóti Miklós, Déry Tibor, Zelk Zoltán és sok száz társuk kötete követett. (Teljes listájukat lásd in Belügyi Közlöny, 1944. máj., 1. sz.)

Ezzel párhuzamosan a Sajtókamara tagrevíziót tartott, és közel száz újságírót törölt tagjai közül — zsidót, keresztényt vegyesen, mindenkit, aki németellenes beállítottságú volt. Valamennyiüket a főváros határában lévő Horthyligetre internálták, s a tábor munkarendjét a Gestapo intenciói szerint állították fel (lásd Fóthy János Horthyliget -a magyar Ördögsziget [Bp., Gábor Áron Kiadó, 1945] című visszaemlékezéseit). Neveket nehéz kiemelni, itt volt a szakma legjava. Ágai Béla az Újság, Farkas István az Új Idők, Jemnitz Sándor a Népszava, Kecskeméti György a Pester Lloyd, Ligeti Ernő a Magyar Nemzet, Márkus Miksa a Pesti Hírlap, Mohácsi Jenő a Pester Lloyd, Sós Endre a Magyar Nemzet, Tábori Kornél a Tolnai Világlapja és Révész Béla a Népszava munkatársa (szerkesztője).

Mindez azonban csak a felszín; az ország megszállásának elsődleges célja a háború kimerülőben lévő gazdasági hátterének a megerősítése volt: megindultak a gabona-, állat- és élelmiszer-szállítmányok részben a front, részben Németország felé, amelyet egyre nehezebb helyzetbe hoztak az angol szőnyegbombázások.

Megkezdődik és rendszeressé válik az ipari üzemek haditermelésre való átállítása és a termékek kiszállítása. Ha úgy tetszik: az egész ország fokozatosan hadiüzemmé, német hadtáppá alakult. 1944. április 3-án bekövetkezik Csepelen és Pesterzsébeten az első angol bombatámadás, amely fokozatosan kiterjedt a főváros és az ország más részeire is. Az ezzel kapcsolatos romeltakarítással függ össze utolsó előtti levelünk; azokra az elterjedt hírekre hivatkozva ugyanis, hogy a bombázásokat az angolok a zsidóüldözések elleni tiltakozásul indították el, a belügyminiszter elrendelte, hogy minden légitámadást követően az ún. sárgaházakba gyűjtött zsidók kötelesek elvégezni a rom- eltakarítást.

261