Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

Boér Ferencnek (1897-1980) hívták e hivatásos forradalmárt, akinek pályáját egy életre derékba törte Kun Béla intrikája, s akin az 1945 után uralomra jutott pártvezetés oktalan bosszút állt. (A többi, Moszkvával szembefordult „frakció” vezetőihez hasonlóan.)

Az eredetileg lakatos Boér a húszas évek kezdetén került a forradalmi munka sűrűjébe mint a KMP legális fedőszervének, az 1925-ben alakult MSZMP-nek egyik titkára. Az MSZMP feloszlatásával egyidejűleg, 1927-ben letartóztatják és két évi fogházra ítélik. Szabadulása után folytatja a pártmunkát, ügyes és eredményes konspirációs tehetsége révén egy éven belül már országos titkár. A KMP-nek a Moszkva melletti Aprilovkán tartott II. kongresszusán pedig az új Központi Bizottságba is beválasztják. Annak ellenére, hogy szembekerül Kun Bélával, a párt első emberével. A volt land- leristák nyomán Boér ugyanis azt tartotta, hogy a mozgalmat nem külföldről kell igazgatni, a vezetést itthon, a hazai viszonyok ismeretében és azokhoz igazítva kell biztosítani.

Időközben spicli épül be az itthoni vezetők közé, aki sorra buktatja le a külföldről érkező összekötőket. Bőért is meggyanúsítják, miután nem hajlandó újra Moszkvába sietni, hogy tisztázza magát. Kun kap az alkalmon és — erre való hivatkozással — kizáratja. A mozgalom hivatalos lapja, a Kommunista nyílt közleményben „leplezi le” rendőrspicli mivoltát. Ennek nyomán a hatóság újra letartóztatja, és ismét két év börtönre ítéli. Szabadulása után Bőért nem rehabilitálják, annak ellenére, hogy időközben fény derült az igazi besúgó kilétére. így, megbélyegzetten éri meg 1945-öt; amikor is egy véletlen folytán az oroszok a hadifoglyok közé sorolják, és két évre elhurcolják. Helyzete a hazatérést követően sem változik: most az ÁVH tartóztatja le, s ismét — tízéves — internálás, majd börtön következik. Nem folytatjuk, az érdeklődő megtalálja a részleteket Tóth Pál Péter életrajzi portréjában: A változás lehetetlensége. Boér Ferenc élete, in Múltunk, 1995, 2. sz., 149-182.

Amint Haraszti Sándor szavaiból is kiderül, Déry hitt a hányatott életű és sokat tapasztalt ember szavainak, annak a rendkívüli meggyőződésnek, amelynek idealizmussal határos erkölcsi tartalma ekkor még töretlenül áradt belőle, s amelyből talán még ő maga is merített. Nemhiába állította a már idézett írószövetségi káderlap, hogy a maga különútjain „Bőért tartotta szellemi atyjának”. (MTAK Kt. Ms 5783/32)

Jegyezzük még ide: börtönéveik után Déry és Boér a hetvenes években ismét találkoztak, lásd Boér 1973. ápr. 5-i levelét.

(így volt ez szokás Kun Béláéknál: így járt el 1927 januárjában is, amikor korábbi ellenzékéről, Weisshaus Aladárról terjesztette el, hogy rendőrspicli, s nincs helye a KMP-ben, lásd Gadanecz Béla—Gadanecz Éva, A Weisshaus Aladár vezette szocialista népmozgalom története, 1927-1945, in Múltunk, 1993, 2-3. sz., 70.)

22