Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
644. D. T. - VÉRTES GYÖRGYNEK 1936. márc. 15. Igen tisztelt Uram! Hálás köszönettel, meghatva fogadtam a küldött emléket, r csak megismételhetem azt, amit már elküldött, „hivatalos” levelemben is megírtam, hogy sok szerencsét kívánok vállalkozásához. Szívélyes üdvözlettel, minden jót kíván híve Déry Tibor UH IS. PIL 816. Fond 56. ő. e. 1936. márc. 13.<----->1936. dec. 23. A fenti elegáns sorokkal Déry a maga részéről „úriemberként” zárta le kapcsolatukat. Ami annak életrajzi vonatkozásait illeti, azt nálunk hitelesebben foglalta össze Haraszti Sándor. Ránk már csak két mondat maradt, amelyek a folyóirat egészére vonatkoznak. Elsőként az, hogy a két kritikus szám körüli nézeteltérések nem vethetnek árnyékot a lap egészének a megítélésére; mert végül is az teljesítette a maga népfrontos küldetését. (Elég szembesíteni a korábbiakkal árnyaltabb érvelését és a társadalom egészére — s ezen belül az ország többségét kitevő parasztságra - irányuló figyelmét és érzékenységét a Társadalmi Szemle vagy éppen a 100% évfolyamaival.) Másrészről azonban az is nyilvánvaló, hogy mindezt a Déry személyében elvesztett minőségigényhez képest alacsonyabb színvonalon tudta csak megvalósítani, legalábbis az irodalompolitika terén; amelyben még tetten érhetők voltak a régi szektás reflexek. Elég a Levél egy szocialistához írójának, Vas Istvánnak a bírálatára utalnunk, akit — minden politikai jó szándéka ellenére - kritikusa a pártzsargon egyik leginkább lesajnáló kifejezésével „intellektuel”-ként szólít meg. S nem különb a cikk kioktató érvelése sem, lásd Mód Aladár nevén Antal János, Válasz egy intellektuelnek, in Gondolat, 1936. szept., 6—7. sz. (Milyen kár, hogy a marxista kritika e korai ígérete nem élte meg a népfrontpolitika nyitását. 1937-ben 6 évi börtönre ítélték, s 1942-ben egy büntetőszázadban a keleti frontra vitték.) S nem lenne helyes elhallgatnunk, hogy e két évfolyam szépirodalmi termése se volt eléggé átütő: Mennyivel gazdagabb lett volna, ha Darvas József, Fodor József, Radnóti Miklós, Remenyik Zsigmond és Veres Péter mellett Gelléri Andor, Illyés Gyula, Németh Andor, Vas István és Zelk Zoltán is rendszeresen hallatta volna szavát. Déry nélkül mind elmaradtak! (Nem szólva József Attiláról, akitől a szakítást követően Vértes egyetlen sort sem közölt.) Egy rövid közjáték következik, s rátérhetünk a népfrontévek másik, történelmi szerepet játszó fórumára, a Szép Szóra. 23
