Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

ságaimban remélhetőleg bizonyos vagy, bárcsak én volnék annyira bizonyos benne, hogy az utóbbiak teljesülni is fognak!

Sajnos, azt írja drága Mamád, hogy agyondolgozod magad, és nincs igazi nyugalmad, és annak reménye, hogy hamarosan egyedüli ura legyél a szobádnak, megint csak meghatározatlan időre elnapolódott. Mindenkinek igencsak jó és kívánatos lenne Georgit gondoskodó, jó kezekben és önállónak tudni. De érthető, hogy ezekben a szörnyű időkben mindenki fél új alapokra állni, hát még garanciákat vállalni. Isten tudja, vajon by this time' már nem tartanak-e rá igényt „másképpen"\2 Kap-e az ember ez esetben fizetést az elvégzett munkáért? Te remélhetőleg otthon vagy, és azon lesztek, hogy 18-át olyan kellemesen töltsétek, amennyire csak lehetséges, ámbár aligha van olyan állapotban az ember, hogy gondolatait ezekről a szörnyűségekről és rémségekről, amelyek éjjel-nappal rengetik a világot, s a szegény embereket halálba és kétség- beesésbe kergetik, akár csupán órákra is elterelje. El tudom képzelni, miként hat mindez Terád - egy olyan emberre, aki az eszményt szívében és lelkében hordja.

Tegnap hosszú levelet írtam Mamának, amelyben nagyjából minden benne van, ami Titeket érdekelhet. Csak utólag úgy látom, mintha túl kevéssé hangsúlyoztam volna, mennyire érzékenyen érint engem, hogy az ő korában nem élvezheti azt a nyugalmat és jólétet, amelyet én neki is nagyon kívánnék. Bizony minden másként alakult, mint ahogy elképzeltük, és nem épp jobbra fordult. Es hát egyelőre még szerencsésnek tudhatjuk magunkat száz- meg százezrekhez képest. El tudom képzelni, hogy az utolsó ottani napok nem csekély mértékben zaklatottak voltak, és remélem, hogy nem csupán átmenetileg, elültek már az izgalmak.

Mi itt szintén nem minden probléma nélkül élünk, s nehéz bármilyen döntést hozni. Mindezt komplikálja a két kisgyermek,3 Isten tartsa meg őket egészségesnek és ilyen leírhatatlanul helyesnek és édesnek, akármeddig tartson is el Martel kényszerű mozdulatlansága, amit még mindig nem sikerült elhárítani. De azért már jobban van, mindenesetre nem látszik megalapozatlannak a remény, hogy egészen jól is lehet majd. Mindig annyira sajnálom, hogy Ti ezekben az aranyos gyermekekben nem gyönyörködhettek velünk. Martelnek határozottan különleges tehetsége van a gyermekekhez, kár, hogy nem olyan idők járnak, hogy ezt ki lehetne aknázni. Marielouiselt egyenesen szétlapítanátok! Holnapután lesz 1V2 éves, cukorfalat — beszél, énekel, megvan a saját akarata, de még milyen! Ha akar valamit, odatipeg, kézen fog valakit, odavezeti, és mondja aszerint, hogy mit óhajt: kérem adni, vagy kinyitni, vagy játszani — muzsikát — „oda go” (vagyis sétálni) stb. Alighogy kilép az utcára, hangosan és helyesen rázendít: „a nagy kék autóbusz" — ez egy dalocska, amit Mónikának komponáltam. Amikor így leírja az ember, nincs benne semmi, de amikor mindez az édes kis poftkájából tör elő, akkor azok az egészen nagy, sötét szemek nem csupán a nagymama ábrándképei. Monika csupa kecsesség és báj. Milyen szép is volna, ha velük mehetnék minden jót kívánni Neked.

Egyáltalán milyen kár, hogy így el vagyunk szakítva egymástól, ahelyett hogy mindannyian szépen együtt lehetnénk a hazánkban. Amilyen most a helyzet, jobb szeretném, jobban megfelelne nekem, ha mint Betty néni vagy az enyéimek, mindenki kint volna. Szomorú, hogy effélét kényszerül kívánni az ember. Nálatok is ilyen hideg van? Itt 12 R° a szobában. Valószínűleg a 2 legfontosabbikba, a gyerekszobába és az ebédlőbe kályhát kell beállítanunk — amennyiig