Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
keretében rendfokozat nélküli tömegként (s válogatott továbbszolgáló, ún. zupás altisztek irányítása mellett) kényszerült a hadsereg körüli kisegítő munkálatok (árokásás, akadálymentesítés stb.), sőt egyes „hadiüzem”-nek kinevezett vállalatok napi tennivalóinak az elvégzésére. E munkaszolgálat 1940 őszén, Észak-Erdély birtokbavételekor lépett életbe. Az új intézkedések egyre gyakrabban szóltak bele Déry közvetlen baráti körének (és családjának) az életébe is. Öccsét, Georgit másfél évvel később (lásd kötetünk cím- és telefonjegyzékét) szintén behívták a Maglódi u. 8. alatti Polgári Serfőzdébe, ahol a M. kir. 701/2 kisegítő munkásszázadban teljesített szolgálatot. 816. ZELK ZOLTÁN - D. T.-NEK 1940. szept. 30. Ngs. Déry Tibor úrnak Budapest V, Árpád u. 12., express Edes Tiborom! Szerdán délután megyünk Gyergyóba! Tudod, milyen hideg vidék az, r tudod, milyen szereléssel jöttem el hazulról. Édes Tiborom, Téged kérlek, légy segítségemre: valami kabátjélére s meleg alsóruhára, no meg cigarettára lenne szükségem. Szerda délelőttre engedélyt kaptunk, hogy a falu szélén találkozhassunk látogatóval. Barátaim, akiktől a kért holmikat várom, talán összeadják az 5.60-at útiköltségre... (oda-vissza). S ha valaki (én Terád gondoltam) vállalkozna az útra... Szerda reggel 8.10-kor a Keletiből indul a vonat! Édes Tiborom, tudom, milyen nehéz ügy ez, de nem tehetek mást. A vonat Aszódra megy, amellett van Iklad! Ölel Zelk Zelkovits Zoltán Iklad 203/6 1935. aug. 23.<---->1956. szept. 24. Vas Istvánt ekkor még nem fenyegette a munkaszolgálat, részben, mert évekkel korábban kikeresztelkedett, másrészt pedig, mert munkahelye, a Standard Villamossági Rt. révén is bizonyos védettséget élvezett. Nagy Etel elvesztését továbbra is nehezen élte meg. Jórészt ezzel függ össze, hogy elhatározta: egy kiadványban is emléket állít neki. Ebben, saját visszaemlékezései mellett, összegyűjtötte az eltávozottnak a tánccal kapcsolatos írásait, és felkérte Éti tisztelőit, barátait, idézzék fel ők is az alakját. Szentkuthy Miklós, Keszi Imre, Boldizsár 216
