Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
815. BÓKAY JÁNOS - D. T.-NEK 1940. szept. 30. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Budapest, 1940. szeptember 30. Kedves Déry! Végtelenül csodálkozom levelén. Azt hiszem, éppen Önnek — de senki másnak — nem adtam okot azokra a szuppozíciókra, amiket On levelében említ. Ellenkezőleg. Az ügy érdemét tekintve egészen őszintén felelek. A fordításunk rendkívül kevés, mondhatnám semmi, és erre persze vannak néhányan, akiknek szintén egzisztenciális kérdés a fordítói honorárium. És meg kell vallanom, hogy eddigi munkái nem váltották teljesen be a hozzájuk fűzött reményeket. Erősen át kellett dolgoznunk őket. Különben fordítási ügyben, mint mindenkinek, Önnek is Illés Endre igazgatómhoz kell fordulnia, mert egyedül reá tartoznak ezek az ügyek, nem pedig rám. Kollegiális barátsággal üdvözli híve Bókay János 1931. febr. 21.<1940 nyarán ismét összeült Németország és Olaszország külügyminisztereinek a vezetésével egy nemzetközi döntőbizottság, amely 1940. augusztus 30-án ítéletet hozott a trianoni magyar—román határvitában. Az ún. 2. bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdély - a Székelyfölddel, Nagyváraddal és Kolozsvárral. Hatalmas terület! Nagysága megközelítette a trianoni Csonka Magyarországénak közel a felét, lakosainak a száma pedig meghaladta a kétmilliót (tegyük hozzá: 4%-a románnak vallotta magát). Az ország többsége ismét örömmámorban ünnepelt, a rádióból a frissen megrendelt erdélyi induló és ismert katonadalok áradtak, miközben a mozgósított hadsereg birtokba vette a megítélt területeket. Szeptember 15-én Horthy Miklós kormányzó — a már ismert forgatókönyv szerint — fehér lovon és virágesőben bevonult Kolozsvárra, és jelképesen birtokba vette a visszacsatolt országrészt. Mindennek ára is volt: többek között a magyarországi német nemzetiség különleges jogokat kapott. Mozgósítását egy Németországból irányított ún. Volksbund vette át; nyílt nemzetiszocialista propagandát fejtett ki, ha úgy tetszik, mint Hitler ötödik hadoszlopa. A másik ellentételezés a zsidókérdést érintő intézkedések tovább szigorodása volt, ezúttal a hadseregben. Kezdő lépésként a zsidó származásúaknak az első világháborúban szerzett (tiszti) rangját szüntették meg, ezt követően már csak közlegények lehettek. Majd a következőkben — mint nemzetidegeneket — kizárták őket minden fegyveres testületből. A korábbi hagyományos függőség egy eddiginél primitívebb és megalázóbb lekötöttséggel cserélt helyet: az ún. munkaszolgálattal. Ennek 215
