Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
Csütörtök Kedves Barátom, leveled őszintén megdöbbentett. Nem vagyok tudatában annak, hogy bármiféle különös hangra kaptam volna rá „újabban", de nem hiszem, hogy bármiféle mimóza-sértődésre adhatna okot az, hogy 1. kénytelen vagyok megkérni téged - mint mindenkit hogy ne az íróasztalnál várj, mert az igazgató ilyen ügyben átlag minden héten háromszor tesz kellemetlen megjegyzéseket (persze nemcsak rád, hanem mindenkire, aki bejáratos), és 2. kénytelen vagyok megmondani, ha valamely munkavégzés ellen kifogások merülnek fel — különösen ha nem én vagyok az, aki a kifogásokat előhozza. Ami a Perri-ügyet illeti, abban százszázalékosan igazam van, és minden szavam fenntartom. Nem a lektor, hanem a fordító dolga, hogy gondosan átnézett, egységesség, névírásmód stb. tekintetében teljesen nyomdakész kéziratot szállítson - a nyomda pedig csak a kézirat szerint szedhet, mert hiszen több szedővel dolgozik egyszerre, és a szedő nem tarthatja fejében mindazt, amit a fordító az átnézésnél elfelejtett. A Dionysus-problémától eltekintve, ahol javításaid jogosságát eleve elismertem és vállalom is, a Perriben a nyomdaszámlával igazolandóan legalább 30 pengő árú szerzői korrektúra adódik, amely pusztán arra vezethető vissza, hogy kétszeri átnézés ellenére sem tudtál olyan kéziratot átadni, amelyben a nevek konzekvensen volnának írva. Sőt még pusztán stilisztikai jellegű szerzői változtatásaid is belekerülnek vagy 10-15 pengőbe. Ez a pénz nem az én pénzem, ezzel szemben nekem kell miatta tartanom a hátamat, és semmi okom nincs rá, hogy ezt elhallgassam előled. Igenis, a Perrit igen hanyagul átnézett fordításnak tartom, és egyáltalán nem mint „munkaadó” (ami nem is vagyok), hanem mint barát és pajtás mondtam ezt meg neked. Nem is azért, mintha fontos volna nekem Perri úr művének sorsa, hanem mert igyekszem biztosítani helyzeted a Danténál, és dühös vagyok, ha ezt magad megnehezíted azzal, hogy a számlareferáláskor be kell mondanom Erdősnek, hogy „védencem" 40 pengő korrektúrába került. Mert itt, úgy látszik, már az a téves hír terjedt el, hogy én exponálom magam miattad, és ezért duplán szemrehányható minden hiba. Felteszem, hogy van elég eszed ahhoz, hogy mindebből belásd, milyen marha vagy. Egyébként ugyanolyan nehéz és hányatott életem közepette nekem is volna jogom némi idegességre, sőt kiabálásra is. Az ilyesmit nem szoktam se szívemre venni, se mások szívére vétetni. Ismétlem, e levelemet tekintsd egy olyan ló... -nak, amilyen egy írónak egy másik írótól kijár, és a viszontlátásig sokszor csókollak Sanyi [Kézírással:] Ui. Ne marháskodj már tényleg, te őrült. Mit akarsz? Nem elég bajunk van másokkal — még egymással is legyen?! —>1973. nov. 13. 214
