Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

rasztam ezt a sötét éjszakát .í lehetőleg közben dudor aszni — ebben van az emberi méltóság. Akik számára, mint én és sok kortársam, nagyon könnyű a folytonos helycsere — fájdalom, könnyű —, nem tudnak nőni az ellenálláson, s azon, hogy nem mindig gyökereiknél maradtak. Ha nem volna ma már oly kilátástalan, még ma is hazamennék.

Te azonkívül még egy kivihetetlen szándékról is írsz: életpálya-változtatásról. Mit jelent ez ? Az írást nem fogod soha tudni föladni, legföljebb arról lehet szó, hogy mellette és bizonyos fokig ellene, még valami kenyérkereső foglalkozást is akarsz vállalni, amit ma otthon lehetetlennek látsz. Nevetséges beszéd, hogy mint író csődöt mondtál, mert nincsenek publikumsikereid. Milyen publikumnál akarsz sikert? Ennél a közönségnél, mely csak gyilkolásról álmodik, csak gyűlöl- ségből él j a nyomtatott betűt csupán propagandaeszköznek tekinti, mint ahogy a képet csak kötényre alkalmas vászonnak? Egy rendkívüli irodalmi teljesítés teljesítmény áll mögötted, örökös munkában eltöltött fél élet, bámulatra méltó fejlődéssel, melynek határait ma még nem lehet áttekinteni. Erezd a legjobbak tiszteletét, s amennyiben nem érzed, meg lehetsz róla győződve. Ma nincs hitele másnak, csak az önfeledt ordítozásnak, mely visszaél a gondolattal, miután hiányzik számára; ma csak az a meggyőző, ami visszás, feje tetejére állított, értelem és tájékozódás nélküli. De ez nem jelenti azt, hogy nincs értelme a komoly munkának, az igazság láttatásá- nak és ábrázolásának. Mi lesz itt különben, mikor szükség lesz rája. Folytonos előkészületben kell élnünk, j oly heroizmusával a töprenkedésnek, amilyen csak lehetséges, kell minden gondolatot készenlétben tartanunk. Teljesen elképzelhetetlen, hogy ez elől a feladat elől megfuss. Es hová futhatsz?

Pályát az változtat, aki valamilyen pályára alkalmasabb, mint arra, amelyen van. Akármit gondolsz most magadról mint íróról, melyik az a pálya, amire benső hajlandóságaid vezetnének? Ilyen pályát magad sem ismersz. Egyszerűen keresni akarsz, amit irodalommal most nem tudsz. En először is azt hiszem, hogy minden pályára alkalmatlan vagy, az íráson kívül. S pénzt keresni, mint mindenki, még leginkább azzal tudsz, ami tehetségednek megfelel, mint valamivel, amihez mint utazó vállalkozgató hozzányúlsz. Nem tudom, mi az a tej-chémia, amiről írtok. Tudom, hogy itt is, Londonban is igen jól mennek egyes vállalkozások, melyek különböző tej táplálékokat állítanak elő. Ezek bizonyos ügyességek, s néhánynak úgy sikerül, mint pld. a kozmetika. Lehet, hogy valaki ad nektek recepteket j bevezet az előállításba, ehhez nem tudok hozzászólni. Épp olyan kérdés, mint hogy péküzletet nyiss-e Londonban, ahol magyar rozskenyeret sütsz. Bizonnyal szintén jó üzlet, annak, aki ért hozzá és jó üzletember. A cserző-kémia az már más, az tudomány és igazi technika. Azt csak rendes, hosszú évekig tartó, szisztematikus gyak tanulmánnyal és gyakorlattal lehet elsajátítani. Erre se időd, se képességed. És szükséglet sincs benne, mert épp a tanult technikusok lézengenek munka nélkül a legnagyobb számban. Arról lehet tehát szó, s ez az ún. tejkémia, hogy valami momentán divatos s lukrat ívnak látszó üzleti vállalkozásba kezdesz, mint volt annak idején a fényképezés vagy a bélyegüzlet. Ezt tekinted magad számára a pályaváltoztatásnak? Arról nem is beszélek, hogy mindehhez tőke kell, amit nem tudom, hol veszel, de üzletembernek kell lenni hozzá, ami nem nagyon magasrendű tehetség, de tehetség, s ebben az esetben elengedhetetlen. Neked pedig nincs.

190