Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

dolog kívül áll hatalmunkon, de képzeletünkön, még találgatásukon is. Eszerint kell és lehet is felfogni, állást foglalni. Éppen ezért, édes Tiborom, a leglényegesebb az, hogy te állj keményen saját kételyeiddel szemben is. Bevallom, lazítani szeretnélek. Iszonyodom a vigasztalástól, tán azért, mert nekem is szükségem volna rá. De tán épp azért mégis látom értelmét. Még annak is, hogy egy-két közhelyre figyelmeztesselek. Kitűnő léleknek tartalak, kitűnő lélekismerőnek, bánnod kell tudni a saját lelkületeddel is, ezzel — az átmeneti — lelkiállapottal. Próbáld úgy venni a dol­got, mintha kívülről néznéd ezt a lelki folyamatot, amely most benned történik, s ezúton próbálj fölébe kerekedni. Ha tudnék olyan altatót küldeni, amelytől a még hátralevő időt átaludnád, nyugodtan elküldeném, s te nyugodtan be is vennéd, ugye? De hát csak egy kellemetlen idődarab eltöltéséről, kibírásáról van szó, s nem többről! Nem szabad olyanra még álmodban sem gondol­nod, hogy ennek az időnek később is lehet hatása, hogy idegrendszered a mostani próbát később is megsínyli! Ügy kezeld a lelked is, mint a gyomrot: a diéta hiánya miatt fájt (remélem, már nem fáj, kívánom, hogy ne fájjon), de aztán, ha ismét rendben táplálkozhatsz, emlékezni sem fogsz a fájdalmára. Nézd úgy ezt az időt, mintha nem te töltenéd, hanem Isten megadta volna a lelki kalandot, hogy egy ilyen ember lelki vergődését, testi szenvedését a lehető legközelebbről fi- gyelhesd, sőt átélhesd. A tapasztalat kedvéért talán az altató hatását is érdemes volna néha-né­ha félbeszakítani. Ne feledd, hogy menthetetlenül író vagy, lélek- és életkutató, tulajdonképpen még hasznot is élvezel. Nem hiszem, hogy szívesen gyalogolnál Vlagyivosztoktól Pestig, de ha a sors rád mérte volna, hogy például hadifogolyként a háború után meg kellett tenned ezt az utat: ma nem sajnálnád. De hisz ilyesmiről felesleges is neked beszélni. Értem, tudom, hogy érted, igazat adsz nekem. Azt szeretném, hogy most, gyaloglás közben is lásd már a távoli értelmét... s mivel a végét is látod, igyekezz meggyőzni a lelked, hogy nyugodtan viselje, sőt fordítsa hasznára: arra figyeljen, az önkínzás helyett. Ne hagyd el írói önzésedet, Tiborkám. Ne hagyd elkalandozni a lelked! A legrosszabb esetben sem tart a dolog sokáig. De, ismétlem, én naponta újabb remény­séggel ébredek. Meglehet, csak azért, mert én töprenghetek, mit lehet kitalálni. De tárgyilago­san is van remény. Ma beszélek Hegedűs Lóránttal2 (már tegnapelőtt kellett volna, azért halasztottam az írást). 0 ismer téged mint írót (egyszer dicsérte a Nyugati« megjelent egyik regényrészletedet), meg­próbálom, hátha tud ő segíteni. Tervem, hogy beszéljen Herczeg Ferenccel,3 és ketten tegyenek lé­péseket. Betegségedre j a hidegre hivatkozom. Lesz belőle valami? Őszintén beszélek veled, tehát te is csak annyi reményt fűzz a dologhoz, amennyit tárgyilagosan lehet. Te azon gondolkozz, hogy saját magad mit tehetsz magadért, hogyan tudod saját magad minél könnyebben elviselhe­tővé tenni számodra ezt az időt, te így kapcsolódhatsz bele a Déry-mentők táborába. Tedd meg, Tiborkám, a kedvemért: kitűnő fiúról van szó. Kérlek, vigyázz hát reá. Ha már én nem is le­hetek mellette, te, aki mellette vagy, helyettesíts, biztosítsd szeretetünkről, a saját értékéről: önts lelket bele. Szeretettel ölellek Gyula Idézi Ungvári, 144, 146-147 - Közli BF Költő, 127-129. 1 1 Bethlen Margit (1882—1970) — író, újságíró, a Napkelet (1923-1940) című irodalmi folyóirat szerkesztője, Bethlen István volt miniszterelnök felesége. 162

Next

/
Thumbnails
Contents