Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
dolog kívül áll hatalmunkon, de képzeletünkön, még találgatásukon is. Eszerint kell és lehet is felfogni, állást foglalni. Éppen ezért, édes Tiborom, a leglényegesebb az, hogy te állj keményen saját kételyeiddel szemben is. Bevallom, lazítani szeretnélek. Iszonyodom a vigasztalástól, tán azért, mert nekem is szükségem volna rá. De tán épp azért mégis látom értelmét. Még annak is, hogy egy-két közhelyre figyelmeztesselek. Kitűnő léleknek tartalak, kitűnő lélekismerőnek, bánnod kell tudni a saját lelkületeddel is, ezzel — az átmeneti — lelkiállapottal. Próbáld úgy venni a dolgot, mintha kívülről néznéd ezt a lelki folyamatot, amely most benned történik, s ezúton próbálj fölébe kerekedni. Ha tudnék olyan altatót küldeni, amelytől a még hátralevő időt átaludnád, nyugodtan elküldeném, s te nyugodtan be is vennéd, ugye? De hát csak egy kellemetlen idődarab eltöltéséről, kibírásáról van szó, s nem többről! Nem szabad olyanra még álmodban sem gondolnod, hogy ennek az időnek később is lehet hatása, hogy idegrendszered a mostani próbát később is megsínyli! Ügy kezeld a lelked is, mint a gyomrot: a diéta hiánya miatt fájt (remélem, már nem fáj, kívánom, hogy ne fájjon), de aztán, ha ismét rendben táplálkozhatsz, emlékezni sem fogsz a fájdalmára. Nézd úgy ezt az időt, mintha nem te töltenéd, hanem Isten megadta volna a lelki kalandot, hogy egy ilyen ember lelki vergődését, testi szenvedését a lehető legközelebbről fi- gyelhesd, sőt átélhesd. A tapasztalat kedvéért talán az altató hatását is érdemes volna néha-néha félbeszakítani. Ne feledd, hogy menthetetlenül író vagy, lélek- és életkutató, tulajdonképpen még hasznot is élvezel. Nem hiszem, hogy szívesen gyalogolnál Vlagyivosztoktól Pestig, de ha a sors rád mérte volna, hogy például hadifogolyként a háború után meg kellett tenned ezt az utat: ma nem sajnálnád. De hisz ilyesmiről felesleges is neked beszélni. Értem, tudom, hogy érted, igazat adsz nekem. Azt szeretném, hogy most, gyaloglás közben is lásd már a távoli értelmét... s mivel a végét is látod, igyekezz meggyőzni a lelked, hogy nyugodtan viselje, sőt fordítsa hasznára: arra figyeljen, az önkínzás helyett. Ne hagyd el írói önzésedet, Tiborkám. Ne hagyd elkalandozni a lelked! A legrosszabb esetben sem tart a dolog sokáig. De, ismétlem, én naponta újabb reménységgel ébredek. Meglehet, csak azért, mert én töprenghetek, mit lehet kitalálni. De tárgyilagosan is van remény. Ma beszélek Hegedűs Lóránttal2 (már tegnapelőtt kellett volna, azért halasztottam az írást). 0 ismer téged mint írót (egyszer dicsérte a Nyugati« megjelent egyik regényrészletedet), megpróbálom, hátha tud ő segíteni. Tervem, hogy beszéljen Herczeg Ferenccel,3 és ketten tegyenek lépéseket. Betegségedre j a hidegre hivatkozom. Lesz belőle valami? Őszintén beszélek veled, tehát te is csak annyi reményt fűzz a dologhoz, amennyit tárgyilagosan lehet. Te azon gondolkozz, hogy saját magad mit tehetsz magadért, hogyan tudod saját magad minél könnyebben elviselhetővé tenni számodra ezt az időt, te így kapcsolódhatsz bele a Déry-mentők táborába. Tedd meg, Tiborkám, a kedvemért: kitűnő fiúról van szó. Kérlek, vigyázz hát reá. Ha már én nem is lehetek mellette, te, aki mellette vagy, helyettesíts, biztosítsd szeretetünkről, a saját értékéről: önts lelket bele. Szeretettel ölellek Gyula Idézi Ungvári, 144, 146-147 - Közli BF Költő, 127-129. 1 1 Bethlen Margit (1882—1970) — író, újságíró, a Napkelet (1923-1940) című irodalmi folyóirat szerkesztője, Bethlen István volt miniszterelnök felesége. 162
