Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

során - „túlsúlyra” tettek szert. Foglalkozásonként és konkrétan: az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamarákban, az üzleti és kereskedelmi életben, valamint a sajtó, a könyvkiadás és a művészet képviselői között. A tervezet szerint az ezeken a területeken dolgozóknak legfeljebb 20%-a lehet zsidó. Amennyiben tényleges arányuk ennél magasabb, úgy elbocsátásokkal és egyéb intézkedésekkel gondoskodni kell a törvény által előírt állapot megteremtéséről.

A törvénytervezet híre természetesen már korábban kiszivárgott. Ezzel magyarázható, hogy már a beterjesztés előtt, április 22-én a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája memorandumot intézett a parlament két házához, s abban kifejtette, hogy a megkülönböztetés alkotmányellenes, ellentmond a fennálló törvényeknek. Kiegészítésül egyben felsorolta a zsidóság történelmi érdemeit az ország gazdasági és kulturális fejlődésében. A kezdeményezésnek azonban nem lett érdemi következménye.

A május 5-én meginduló parlamenti vita során a nem zsidó képviselők egy része — így Bethlen István volt miniszterelnök, Apponyi György gróf, Gratz Gusztáv, Rassay Károly, Ruppert Dezső stb. — is tiltakozott a kérdés napirendre tűzése ellen. Ok is feleslegesen fáradtak.

Talán azért mégsem következmények nélkül, mert május 12-én Darányi Kálmán miniszterelnök és kormánya nem vállalta a további színjátékot, és beadta lemondását. Ám semmi gond: két napra rá, a németországi útjáról visszatérő Horthy kormányzó már ki is nevezi az új miniszterelnököt, a jobboldaliságáról közismert Imrédy Bélát, aki az új kormányalakítást követően sietve lezárja a vitát, és május 29-én kihirdetik az ún. 1938:XV törvénycikket, amelyet ekkor még szemérmesen rendtörvénynek neveztek; két napra rá megszületett az azt kiegészítő s „az állami rend megóvása érdekében szükséges” 1938:XVIII. tövénycikk is - leleményesen felduzzasztott sajtórendészeti és korlátozó intézkedésekkel. Bevezetésükkel a következő években 1300 lap közül 410-től vonták meg a megjelenés jogát. (Budapest polgármesteri hivatala előlegben, már az intézkedés hajnalán, május 28-án egy hónapra betiltja a Pesti Naplót, az aznapi számában megjelent Lázadás az anarchia ellen című cikke miatt. A „zsidó kézben lévő” igazi nagyvállalkozásokhoz, azokhoz a napilapokhoz, amelyekből mindvégig idéztünk, 1938-ban még nem mertek hozzányúlni. Tendenciózus felsorolásukat — Magyar sajtó 1938-ban — lásd a nyilas Összetartás című hetilap 1938. április 3-i számában:

Kell-e részleteznünk, hogy a törvénycikkek miképpen érintették Déry Tibort?

Váratlan volt? Elképzelhetetlen? Rémálom? Csupa elkoptatott frázis, amelyek alkalmatlanok a kialakult helyzet érzékeltetésére. Már maga a faji megkülönböztetés és megbélyegzés is nehezen volt elviselhető; hát még megtetézve a furfangosan kigondolt anyagi ellehetetlenüléssel. (Ez utóbbin legfeljebb a svájci rokonok esetenkénti gyorssegélyei enyhítettek — illetve a Mamának az 1932 óta biztosított havi életjáradéka Rosenberg Hermann örökségéből.)

A felsoroltakon kívül - az író számára a legnagyobb gondot a faji alapon kirótt szi- lencium jelentette (bár világnézeti okok miatt eddig sem tolakodtak körülötte a ki137