Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

Elisabeth-Hof, gondolom ez volt a neve a salzburgi szállodának, közel a Salzach folyóhoz. Sétáltam a parton, egy padra telepedve elnéztem a temperamentumosán ficánkoló kis folyót, s délben úgy éreztem, egyéb érdemes látnivaló nincs Salzburgban. Kelletlenül felléptem a kis villamosra, lődörögtem a városban. Útikönyvemet lapozva mondtam magamnak: ez messze van; ide dombra kell kapaszkodni. A, nem érdemes. Villamoson vissza a kis szállodába. A portástól másnap reggel hat órára kértem az ébresztést. Vacsora után elégedetten be az ágyba a Buddenbrook családdal.

A pályaudvari csomagmegőrzőből kiváltott bőröndömet hordárra bíztam, s lépkedtem mögötte egy vonat felé. Egy másik vonat ablakán kihajló férfi ordított:

— Zsuzsa! Ide! Siessen!

A hordár az utolsó pillanatban hajította utánam a bőröndöt — a vonat, amelyre készültem felszállni, a jó isten tudja, hova vitt volna, ha Déry nem könyököl a müncheni vonat ablakában.

Kimondhatatlanul örültünk a váratlan találkozásnak, el sem engedtük egymás kezét, egyre nevettünk. A müncheni tartózkodás legszebb napja volt harmincesztendős barátságunknak. Rövid városnézés. A Stahrenbergi-tavon Tibor csónakot bérelt. Tejcsarnokban ebédeltünk, azután bokrok tövében, zöld gyepen aludtunk, egyszerre ébredtünk, az arcunk ragyogott rendkívüli élményünk örömében.

Éjféltájt kísért Tibor a pályaudvarra, búcsúztunk, s velem indult a vonat Párizs felé. Ismét a Hotel de Seine, a magyar vendéglőben a régi barátok, a rövid pesti tartózkodás mit sem változtatott párizsi életmódomon. Tibortól meleg hangú, gyengéd leveleket kaptam, s én is ilyenformán írtam.

Mile Zsuzsa Thury

56, r. Monsieur le Prince, Hotel Medicis, Paris 5e

Drága kis Zsuzsa,

olyan tartózkodó, hűvösen kecses kis levelet írt, hogy alig merem egy melegebb megszólítással kezdeni levélváltásunknak ezt a második strófáját. Hogy van, kedves? Még mindig nem tetszik Párizs? Nem lett volna jobb itt maradni még egy kicsit a nád között és őzekkel barátkozni? (Velem is?) Olyan szelíd vagyok most, amióta ide jöttemi Éjfélkor kimegyek a rétre legelni, egy szentjánosbogártól megijedek, mint egy cica. Közben hízom a fekete sörtől, amit itt még az őzek is isznak, és fogyok a vízi sporttól, amit éjt nappá téve űzök, mint egy Arne Berg8 (vagy az egy marathoni futó? mindegy). Ez az alpesi levegő kimondhatatlanul jót tesz az embernek, tiszta és édesen buta lesz, mint egy tehén - tegnap valaki egy pesti viccet mesélt nekem, már meg se értettem. 11 n’y a que l’amourP Az pedig nincs.

Ahogy így visszaemlékszem, elragadóan kedvesnek találom magát — ezt meg szabad mondjam, ugye? — s még egyebeket is, ha legközelebb egy kicsit temperamentumosabban fogja ide hozzám

65