Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
máj. 30., 123. sz., 10.) Szilasi Vilmos csak megfigyelőként vett részt utóbb e tárgyalásokon, nem volt közvetlenül érintve. Az üggyel kapcsolatos Vilinek a levél utolsó mondatában említett zágrábi utazása és Lili következő levelének (610.) befejezése is. 5 1934 őszén, feldafingi üdülőjük eladása után Szilasi Vilmos és felesége a dél-svájci Brissagóban vásárolt villát. 1934. ápr. 26.<---->1935. máj. 27. Szilasi Lili levelének A befejezetlen mondatra vonatkozó sorai néhány perc megállásra késztetnek, mert a maga laikus reagálásával pontosan megfogalmazta a hatást, amelyet a prousti „román fleuve” tett rá; s ami tulajdonképpen az egész nagyregény megformálásának a lényege, amint látszólag válogatás és szerkesztés nélkül ömleszt az olvasó elé jelent, múltat vagy jövőt, emléket, cselekvést, elemző esszébetéteket, a legkülönbözőbb helyszínekkel. Példaként emlékeztetünk a Mallorcán írt VI. fejezet elejére, amely a nagy családi összejövetelt, a Parcen nagymama és Lőrinc mamájának botrányos összeveszését és a mozgalomba keveredett unokatestvér, Elemér még látványosabb letartóztatását követi. A cselekmény 24 óra múltán egy rokon látogatásával indul, aki korábban ellenségesen viselkedett Lőrinc anyjával szemben, most pedig azért jött, hogy megváltozott érzelmeiről biztosítsa őt. Majd megszakad a mese: rövid elmélkedés következik az emberi természet és viselkedés változásairól. A következő oldalon 24 órával vissza kell pergetni az időt: Lőrinc épp elhagyja a családi összejövetelt, s egy mellékmondat tudósít, hogy az ezt megelőző napon (további 24 órát kell képzeletben visszalépnünk!), övéinek tudta nélkül, megházasodott. Majd ismét jelen idő: az órára néz - hét óra van. Zárójel következik, s egy illogikus ugrás: a feleség általában nyolc órakor szokott hazatérni hivatalából. További ugrással boszniai nászútjuk képsorai következnek. Közben megérkezik a villamos a Kálvin térre, Lőrinc útjának céljához: Elemér mozgalmi társát, Krausz Évit értesíti a történtekről. Az utcára visszatérve Elemérrel töltött ifjúkoruk emlékei úsznak be a képbe, Elemér évfolyamtársával, Vidovics Miklóssal, akit a nagyregény első fejezetében leírt gyilkosság elkövetésével gyanúsítanak; és aki szintén előzetes letartóztatásban ül. így kanyarognak a történések tovább: Lőrinc nyomozásával, „Kesztyűssel” való megismerkedésével, a meggyilkolt munkás lakótársával; Kesztyűs viszonyával egy korosodó, de még élni vágyó hölggyel, akinek előzőleg Vidovics a kitartottja volt, s aki elárulja új szeretőjének, hogy „azon az éjjelen Vidovics nem volt otthon...” Majd megkezdődik a tárgyalás. Ám ismét ugrunk az időben, ezúttal 15 évet előre: Vidovics megállapodott közhivatalnok egy vidéki kisvárosban. Hajnalig tartó szállodai vallomásában elmondja egész élettörténetét. Vissza tizenöt évet: Lőrincet épp tanúként hallgatják ki, közömbösnél közömbö- sebb kérdésekkel. Majd leül és kikapcsol. Az ablakon betűző ferde napsugárra téved 328
