Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
tekintete - benne a táncoló porszemekkel. Ugyanilyen látványra ébredt vasárnaponként a gyerekszobában. Kiszabadulnak a tudat mélyén lapuló emlékek... Az elmondottak nemcsak Déry megjelenítési módjának „külső” eszköztárából adnak ízelítőt, de érzékeltetni képesek e módszer tágabb vagy, ha úgy tetszik, belső, mélyebb értelmét is. Azt, hogy a látszólagos kaotikusság ellenére az így létrehozott szöveg rendkívül tömör és célratörő; a hagyományos előadásmód bőbeszédűsége és körítései helyett a tudat szűrőjén át csak a leglényegesebb részletekre tér ki, illetve a leglényegesebb összefüggéseket teszi láthatóvá. Ám térjünk vissza mi is a „jelenbe”. LM 256-258. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1935. febr. 28., 1935. márc. 1., 1935. márc. 8. 604. VAS ISTVÁN - D. T.-NEK 1935. márc. 26. A Válasz 1935. március-áprilisi száma - benne Vas István cikke (Levél egy szocialistához) — akár a Déryvel való barátságuk piros betűs állomásaként is jellemezhető. Nem ismerjük megírásának közvetlen indítékát, bár minden bizonnyal belejátszottak Illyésnek az előző levélben (601.) idézett „S. O. S. jelei”, amelyekkel baloldali közleményeket sürgetett. S mivel nem akadt szerző, aki hajlandó lett volna megszólalni a szocializmus éppen időszerű kérdéseiről, Vas maga vette kezébe a tollat. Azokat a gondolatokat mondta el, amelyek már hónapok óta foglalkoztatták, amelyek a marxizmusnak a két munkáspárt általi devalválódásával voltak kapcsolatosak, s amelyekről nyilván Déryvel is - nemegyszer - eszmét cseréltek. A nyílt levélként közzétett írás gondolatbeli címzettje ugyanis a Mallorcára elvonuló barát volt. A cikk a látlelettel kezdődik: a marxizmus a múlt században csúcs volt, amelyről rá lehetett látni a táj hegyére és völgyeire — a mai marxisták barlanglakokká váltak, mert „a kor nagy tudományos, gondolati és művészeti forradalmai nyomtalanul múltak el fölöttük”. A megújulás kulcsát Vas abban látta, hogy a „tekintélyt vesztett” elméletet ismét be kell kapcsolni a kor, szellemi környezetünk vérkeringésébe, a gyakorlatot, a napi munkásművelődést pedig a kultúra termékenyítő újjáélésébe. Majd a cikk vége egy közvetlen javaslattal is előáll: létre kell hozni a tehetséges munkásifjak Eötvös Kollégiumát, egyfajta proletár elitképzést, hogy a magára maradt vesztes munkásosztálynak felnőjön az az értelmisége, amely hatékonyan tudja érvényre juttatni érdekeit. Nem a bevezető feladata, hogy e nagy hatású írást elemezze: hogy rámutasson kapcsolódásaira Németh László népi jövőképéhez, hogy megkeresse benne azokat a pon329
